Kötődések és távlatok [antikvár]

Talán nem tűnik hatáskeltő szándéknak, ha a szerző szükségét érzi annak, hogy a tisztelt olvasó tudomására hozza: e gyűjteményes kötet valójában folytatása annak a kiadványnak, mely Múltfaggatás és kisebbségi önértéktudat címmel hat esztendővel ezelőtt látott napvilágot. A kötődés tulajdonképpen már magából a közöttük levő időbeli távolságból is adódik. A két publikációban szereplő írások műfaji azonossága, a történeti publicisztika eszköztára ugyanis még nem feltétlenül kell, hogy eleve belső kapcsolódást eredményezzen. Ez a korábbi kötet gondolati-tartalmi szálainak megőrzéséből és továbbfűzéséből ered. A kritika által kissé körülményesnek érzett akkori címadás ugyanis az itt közzétett anyag mibenlétének is meghatározó foglalata lehetne. Ezúttal azonban a szerző már némileg restelkedve gondol vissza arra, hogy a kifejezés teljességre irányuló, a címben is hangsúlyt kapott törekvéshez akkor még kissé terjedelmesre sikeredett, magyarázó előszó is társult. Persze mindez a rendszerváltás óta eltelt több mint egy évtized akkori felezővonalán történt. Egy, a társadalmi átalakulás gyötrelmes buktatóival teli decenniumon túljutva a múltat többé-kevésbé folyamatosan pásztázó történelmi-publicisztikai látcsőnek a mozgása és a mozgatását befolyásoló, irányító tényezők szerepe is kirajzolódik. Az írások összességükben már kiegészítő eligazodásra nemigen szorulva, önmagukért beszélnek, miközben a rendszerváltás társadalmi-politikai viszonyainak alakulásáról is sajátosan áttételes látleletet adnak. Jobban mondva annak az összefüggésrendszernek a dinamikájáról, melyben összekapcsolódik a kisebbségi közgondolkodást élénkítő, önismeretet és önbizalmat erősítő múltértelmezés, a közösségi lét szellemi erőforrásainak gyarapodása és a közélet lüktetésére rátapadni, hullámveréseivel megküzdeni képes önépítkezési igyekezet. A múlt és jelen közötti áramkörteremtéshez a szerző számára többek között az adta az első kötet megjelenése után a további ösztönzést, hogy történészként némiképp maga is részese és tanúságtevője lehet e folyamatnak. Az írások alkalomszerűsége, a kisebbségi médialehetőségekhez igazodó korlátok közepette azonban maga is meglepetéssel tapasztalta, hogy a tudományos ismeretekre alapozó publicisztikai színre lépés sajátos módon ad képet a közszellem adott állapotáról és változásairól. Egy időszelvényen belül maga a múlt és jelen közötti párbeszéd is egyfajta folyamatos önreflexióvá válik.