Kovács Kálmán emlékezete (minikönyv) (számozott) [antikvár]

Részlet a kötetből: "Bensőnket kínok marcangolják, érzékszerveink eltompulnak, torkunkat sírás fojtogatja, szemünk elhomályosul, ha tudatunkba belenyilallik a valóság: drága barátunk, elvtársunk, munkatársunk, Kovács Kálmán nincs többé. Hosszú, kegyetlen s reménytelen harcot vívott a halállal, s alulmaradt, mint minden lény, amely e világon az élet és halál nagy körforgalmazott igazságban, hogy "született ember még nem jutott örökkévalóságra", mindnyájan bizonyosak lehetünk, de nem lennénk emberek, ha nem reménykednénk, hogy a "hora mortis", a halál órája nem most, csak a kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen jövőben következik be számunkra."