Köztes szerepben [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Biz' Isten, nem tudom, hogy a magyar irodalom szlovákiai nagykövetéről vagy a szlovák irodalom magyarországi nagykövetéről írom, amit írni szeretnék. Mert Wlachovsky Károly egy személyben mind a kettő. Egy nagykövetnek - kivált két ország irodalma nagykövetének - nagyon sok mindent kell értenie. Mindenekelőtt a két ország lelkét, ennek a két léleknek a kapcsolódási pontjait és különbségeit. Múltját és jelenét. De nem elég tudnia és értenie, szeretnie is kell mind a kettőt, és ami a szeretet próbája: kritikus szemmel kell összemérnie - egymáshoz mérnie - megint csak mind a kettőt. A feladat tehát, amit a nagykövet vállal, kényes, és bátorságot igényel. A könyörtelen igazlátás képességét, amit talán csak nehezít, ami e kettőből egyidejűleg következik: az egyidejű igazmondás kötelezettségét is. Azt hiszem, át tudom tekinteni Wlachovsky Károly irodalmi életművét. Azt hiszem, nyugodt lélekkel írhattam, amit az imént írtam, ennek az életműnek az ismeretében. Annál is inkább, mert ez a háromrészes kötet is egyértelműen bizonyítja, hogy az író-műfordító - két nyelv mestere - biztos érzékkel választotta meg azokat a magaslati pontokat, ahonnét rálátása van mindkét "birodalomra". Hiszen minden irodalom - "birodalom". Aminek határai vannak, határátkelőhelyei, sajátos érdekei, sajátos élményei. Történelme, amely soha nem független a szomszédaitól, hiszen a szomszédság: az együttélés formája évszázadok óta. E kötet hatvan év élettapasztalataira támaszkodik. De minden időtartam viszonylagos. Hát még ha két ország, két egymáshoz nagyon közel álló társadalom adja a hátterét. Mint Wlachovsky Károly életművét.