La Fontaine [antikvár]

Az embert felsőbbrendű állat gyanánt lehet tekinteni, a mely filozófiai rendszereket és hőskölteményeket hoz létre, mint a hogy a selyemhernyó gubót fon s a méh mézet gyüjt. Képzeljük, hogy La Fontaine meséivel szemben egy ily köpű előtt állunk. Az irodalombúvár azt mondaná: Csodáljátok e picziny állatkák ügyességét. A moralista így szólna: Tanuljatok e szorgalmas kis páráktól. A természettudós végre úgy fogná fel a dolgot : Ime, föl fogunk bonczolni egy méhet, megvizsgáljuk szárnyát, méztartóját, állkapcsait, szerveinek egész belső berendezését és meg fogjuk jelölni az osztályt, a melybe tartozik. Azután működésük közben lessük meg szerveit, iparkodni fogunk meglátni, hogy gyűjti a hímport, hogy dolgozza fel, miféle belső működés útján változtatja mézzé vagy viaszszá. Azután megfigyeljük, miképen építi, csoportosítja, változtatja s tölti meg sejtjeit; és törekedni fogunk kimutatni a vegyi törvényeket s a mennyiségtani szabályokat, melyek szerint felhasznált anyagjait elkészíti és egyensúlyozza. Tudni akajk, hogy lesz a köpű, ha megvan hozzá a kert s a méhraj; melyek a közbeeső folyamat mozzanatai s miféle általános erők működnek mindenik mozzanatban. Ebből a vizsgálódásból aztán, ha úgy tetszik, következtetéseket vonhatunk nemcsak a méhre s köpűjére, de minden rovarra, sőt talán valamennyi állatra vonatkozólag is.