Lehet-e még szeretni, Franciaországot? [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
A Szibériában született Andrei Makine 1987 óta él Franciaországban, és franciául írja műveit. A francia hagyaték című könyve elsöprő sikert aratott, több mint 20 nyelvre fordították le, majd a Goncourt-díjat is megkapta.E legpárizsibb orosz író, a szülőföldje által inspirált hosszú regények után műfajt vált, s olykor pátosszal, olykor kesernyés humorral megírt esszékötettel készteti olvasóit korunk értékeinek újragondolására. A fő megszólítottak ugyan a franciák, az érintettség azonban általános. A dilemma: elveszíti-e lényegét egy nemzet a globalizált világban, kedvezőtlen választ nyer. Legalábbis a mai Franciaországot illetően, amely Makine szerint alig emlékeztet az emberekben élő - s joggal örök nosztalgiát keltő - Franciaország-képre. Arra az alig megfogható "francia lényegre", vagy titokra, amely lassan elveszni látszik. Amely ott van a pezsgőnyitás művészetében és a pezsgőspohár formájában - illetve, általában véve a forma kultuszában s a magas szintű formaérzékben. Vagy amely ott rejlik a fák nélküli erdőben, s a szőlőben, amelyhez beszélni kell? S Voltaire-ben, aki - felvilágosodás ide vagy oda - egy abbé rázógépében keresi s találja a megújhodást. Makine pedig Franciaország megújulását ezekben az epizódokban.