Bővebb ismertető
Egy-két évszám a szöveg elé s a diák eszményi irodalomtörténeti fejezetet olvas Balassáról, Mikesről, Gyöngyösiről, Aranyról, - iró vezeti be az irodalomba, otthonosan, házigazdaként. A "tananyag" varázslatosan megelevenül: a szöveg-magyarázatban épp az a szépség bűvöl, ami a klasszikus szövegből vett szemelvényben; ez is, az is írói alkotás. Ilyenben ritkán van részünk. Kosztolányi e könyve ezt nyujtja.
Csak oszlopait sorakoztatja fel egy ilyen saját anyagból szabott, eszményi irodalmi bevezetőnek. Kosztolányi irodalomtörténet irására sem készült. Klasszikusaink közül azok arcmását faragta ki, akikhez kedv és hála vonzotta. Igy ez a könyv is vallomás. Az értő kettős okulást merit ebből a válogatásból: az ismertetésekből megismeri a magyarázó iró lelkületét és művészetét is. Az irodalomtörténész itt maga is belép az irodalomtörténetbe, a végén szinte szemünk előtt, a katedra mellől szobortalapzatra hág, az ábrázolta-nagyok sorába. Nekem külön élvezet volt képzeletben betölteni a közöket: magam elé idézni, milyennek ábrázolta volna Kosztolányi Berzsenyit, vagy Fazekast, azokat, akiket nem emlit. Nem volt nehéz dolgom. Az egymástól függetlenül irt tanulmányok egységes, határozott irodalmi izlésről és észjárásról tanuskodnak.