Bővebb ismertető
Egy-két évszám a szöveg elé s a diák eszményi irodalomtörténeti fejezetet olvas Balassáról, Mikesről, Gyöngyösiről, Aranyról, - iró vezeti be az irodalomba, otthonosan, házigazdaként. A "tananyag" varázslatosan megeleveníti: a szöveg-magyarázatban épp az a szépség bűvöl, ami a klasszikus szövegből vett szemelvényben; ez is, az is írói alkotás. Ilyenben ritkán van részünk, Kosztolányi e könyve ezt nyújtja.Csak oszlopait sorakoztatja fel egy ilyen saját anyagból szabott, eszményi irodalmi bevezetőnek. Kosztolányi irodalomtörténet Írására sem készült. Klasszikusaink közül azok arcmását faragta ki, akikhez kedv és hála vonzotta. Így ez a könyv is vallomás. Az értő kettős okulást merít ebből a válogatásból: az ismertetésekből megismeri a magyarázó iró lelkületét és művészetét is. Az irodalomtörténész itt maga is belép az irodalomtörténetbe, a végén szinte szemünk előtt, a katedra mellől szobortalapzatra hág, az ábrázolta-nagyok sorába. Nekem külön élvezet volt képzeletben betölteni a közöket: magam elé idézni, milyennek ábrázolta volna Kosztolányi Berzsenyit, vagy Fazekast, azokat, akiket nem emlit. Nem volt nehéz dolgom. Az egymástól függetlenül irt tanulmányok egységes, határozott irodalmi ízlésről és észjárásról tanúskodnak.