Levelek/Életrajz [antikvár]

Részlet a könyvből:"Közelget az idő, melyen mindenki szíve érzelmeit az előtt, kihez vonazanak, szabadon kitárja, légyen hát szabad nékem is mély tiesztelemet, melyet Kazintzy úr eránt már régen érzek, s hódolatomat, mellyel mint magyar tartiozom, nyilván kimondanom. Mennyit köszönhet hazán a tekintetes úrnak, én és minden igaz magyar mélyen érzi, mert alszik nagy erő minden nemzetben, de alszik, tsak a míveltség ébreszti fel, hazánkba Kazintzy úr tette míveltségünk temploma első kövét, mellyből kilép majd a geniusz, ki most még szunyadó nemzeti erőnket felébreszti, s tsúf nyugalomból, nemes életre ragadgya.Hazám nyelvét s míveltségét több emberkor múlva elvitte volna arra a léptsőre, melyen örvendve szemléljük most, - egy nemzet a jót eléri végtére mindég, nagy emberek tsak az által válnak nagyá, hogy a közönség lassú lépését sebesítik, - honunkban Kazintzy úr tette ezt.