Lichthof [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ani arcát már alig látni a hegektől és a véraláfutásoktól, de nem áll meg. - Ani, állj meg ! Állj már meg! - üvölti a férfi napjában százszor,ezerszer, mindig ugyanazt, hosszan, elnyújtott hangon, mint akiről most húzzák le a bőrt, lassan, apránként, centiméterről centiméterre haladva. Az egyhangú üvöltés nélkül az omladozó bérház lakói már évek óta nem tudnak aludni; szorongva húzzák össze magukon a pizsamát, zavartan bolyonganak a lépcsőházban, ha a szőke férfit néhanapján elviszik. - Ani, állj meg, Ani állj meg! Állj már meg! - énekli a kergetőző gyerekhad a gangon."