Madách-filológia [antikvár]

Bevezető Kánon-jogfosztottak Egy tanulmány1 következőképp ír az irodalmi kánonról: A kánon határozza meg, milyen kulturális terméknek van meg nem kérdője lelhető értéke valamely értelmező közösség számára. Ismeretek tára s egyben a történelem megtestesülése. A kánonná állandósult hagyomány annyit jelent, hogy bizonyos szövegek s értelmezések megőrzendővé, „mértékadóvá" válnak, tekintélyre tesznek szert. Hogyan alakul ki egy ilyen értékrend, mi határozza meg, hogy ez vagy az az irodalmi alkotás megkérdőjelezhetetlen helyet foglal el pl. a magyar irodalomban, hogy elolvasása műveltségünk nélkülözhetetlen elemévé válik, netán valamilyen szinten bekerül az iskolai tananyagba? A válasz magától értetődőnek tűnik: a kritika, az irodalomtudomány és -történet munkája nyomán jutnak be a kanonizált művek közé (és kerülhetnek ki is egy újabb kor megváltozott ízlése, tudása, világképe nyomán). Ha az irodalmi csoportosulások természetét vizsgáljuk, számos egymást részben fedő, részben a fogalmat szűkítő vagy tágító megnevezést sorolhatunk e körbe: az egy irányzatba. tartozók laza, sokszor csak az utókor által összekötött írócsoportjától kezdve az irodalmi iskolán, társaságon, folyóiraton, szalonon, sőt, kávéházon át számos olyan irodalmi csoporttal\ körrel találkozhatunk, melyekre több-kevesebb joggal alkalmazható az irodalmi műhely pozitív töltetű minősítése. Irodalmi műhelynek nevezhető tehát minden olyan íróközösség, amelynek tagjai többé-kevésbé azonosulnak törekvéseikben, stílusukban, akik valamiféle kitüntetett helyet foglalnak el, vagy töltenek be az irodalmi életben, akikhez tartozni rangot, elismerést, netán hatalmat jelent — sőt, az irodalmi műhelyek köré