Madách Imre válogatott munkái [antikvár]

MADÁCH IMRE. Nagy bölcsészköltőnk, Madách Imre, Alsó-Sztregován Nógrád megyében született, ugyanabban az évben mint Petőfi Sándor (1823 január 21-ikén). Jellemző, hogy a két tüneményes egyéniséget a külföld is együtt említi; én legalább német földön jártomban nem egy ízben győződtem meg arról, hogy a hová Petőfi neve elhatott, ott Az ember tragédiájá-nak szerzőjét is ismerték. Az egyikben a magyar érzés, a másikban a magyar gondolat legkiválóbb képviselőjét vélik fölfedezni. Madách korszakos jelentősége valóban abban rejlik, hogy ő a magyar eszmélkedő erőnek mintegy költői megszemélyesítője. Berzsenyi, Kölcsey és Vörösmarty hazafias lelke él benne, de az ő elméje egyben oly általános emberi magaslatokon jár, mint egyik elődjéé sem. Hogy a magyar nemes mint emelkedik világtörténeti álláspontra, a magyar hazafi mint válik a világot átölelő bölcselővé, a nemzeti szellemnek ezt a nagyszerű emelkedését senki sem szemlélteti úgy egyéni mivoltával és egész költészetével, amint épen Madách Imre. Fiatalsága a szabadságharczot megelőző nemzeti föllendülés, deli férfikora pedig a szabadságharczot követő idegen zsarnoki uralom szakába esik. Magánéletének ifjú, fényes álmai az egész nemzet megifjodásával, férfikorának nagy csalódása pedig az egész nemzet gyászával olvadnak össze. A mitől Petőfit a sors megóvta neki át kell élnie a nemzeti elnyomatás időszakát, hogy lásson a csodálatos föllendülés után mélységes bukást, és nemzetének történetéből értse meg a világtörténelem alá- s fölzajlásának törvényeit.