Mag hó alatt [antikvár]

Az alkotási folyamat befejező szakaszában megvalósuló mű az alkotói személyiség teremtő energiáinak eredménye. Hasonlóképpen minden műalkotás értelmezése szükségszerűen egyedi szellemi erőfeszítés révén érhető el. Az egyéni megközelítések lehetőségei korlátlanok. Mivel a köznapi közléstől eltérőoen minden műalkotás több jelentésű, számos érvényes megközelítése és értelmezése élhet békésen egymás mellett. A művek "végérvényes", "kötelező", kimerítő értelmezése elképzelhetetlen. Ilyenre nincs is szükség, hiszen értő első számú interpretátor: az irodalomtörténész, kritikus, irodalomtanár, előadóművész állandó befogadói státusban élve kialakítja magában műalkotást elemző, megfejtő, értelmező készségeit és normáit. Ugyanakkor - nem kötelező jelleggel - egy másik, szintén egyedi műértelmezés bizonyos pontokon továbbgondolásra, az egyetértő vagy ellentmondó érvek további felsorakoztatására serkentheti. E könyvben található Ady-versek értelmezésének sincs más célja. Egyfajta, egyedi megközelítésben az Ady-verseket működésben tartó jelképrendszereket, azok törvényeit és szabályait igyekszik feltárni és értelmezni. Mivel kötlői üzenetét, a mondandót mindig jelképrendszerben közli a költő, ennek megfejtése és értelmezése a legfontosabb. Emellett természetesen minden műalkotásnak még számos olyan síkja van, melyek vizsgálata szükséges és hasznos. Különösen a költeményekben mindig lényeges információkat közöl a forma, a technikai megoldás: a rím (vagy a rímtelenség), a vers látható struktúrája, tagolódása, a ritmus, a metrum s maga a nyelvi magvalósulás a hangok szférájától a mondatokig. Bár a hangok, szavak szerveződésének szerepét a Vér és arany tárgyalásakor részletezőbben vizsgáljuk, e formai, technikai megvalósulásokról elemzéseink kevesebb szót ejtenek, mert úgy véljük, az effajta elemzésekben az első számú interpretárotok kellő jártassággal rendelkeznek, s erre vonatkozó ismereteiket Ady verseinek értelmezése közben is megnyugtatóan hasznosíthatják. Lehetőségeinket inkább arra koncentráltuk, hogy a műalkotások költői üzenetét, esztétikai információját, mondandóját közlő jelképrendszer szerveződésétj tárjuk fel. A tapasztalat arra figyelmeztet, hogy az irodalomtudomány, az iskolai és egyetemi irodalomoktatás, a tanári munka s a tömegkommunikációs közlések (rádió) erőfeszítéseink ellenére Ady költészetének megfejtése és értelmezése a befogadók szélesebb köre számára nehézséget jelent. E könyv nem törekszik irodalomtörténeti értékelésre, s természetesen teljességre sem. Igénye nem több, mint egyfajta kaput tárni Ady egyes verseinek megközelítéséhez, s vizsgálódásait továbbgondolva, megkönnyíteni az egyéni, önálló előbbrehaladást Ady más költeményeihez, esetleg költészetének egészéhez. Elöljáróban röviden összefoglaljuk megközelítésének főbb szempontjait s tisztázzuk, milyen kategóriákat alkalmazunk, s hogyan értelmezzük e szakszavakatj. Versválasztásunkat talán nem szükséges bőven indokolni. Elsősorban olyan műveket elemzünk, amelyekben nemcska a jelképrendszer működése figyelhető meg igen jól, hanem a költői üzenet is kapcsolódik vizsgálódásunkhoz: alkotó - mű - befogadó viszonyát, a kommunikációs alapviszonyt érinti.