Magyar irodalmi lexikon [antikvár]

Magyar irodalom a magyar nemzet irodalmi tevékenysége, vagyis a magyar irodalom körébe tartozik minden nyelvi alakba foglalt szellemi termék, melyet a magyar nemzet bármely tagja alkotott és alkot, amennyiben általános értékkel bír. Az irodalom funkciója, mint mondani szokták, kettős: általánosító és állandósító - új eszméket fejt ki, vagy meglévőket közvetít, tehát a szellemi közösség haladását szolgálja, miközben az egyéni kezdeményt közkinccsé teszi. Az irodalom történeti oldala - az irodalomtörténet - pedig a múltat köti össze a jövővel: a szellemi közösséget ápolja az egymásra következő nemzedékek között, erősíti a nemzeti egység tudatát. Magyarország életének válságos időszakaiban az irodalom hatalmas fenntartó erőnek bizonyult. Irodalmunk történetében három nagy fejlődési korszakot szoktak megjelölni. Első a legrégibb irodalmi emlékektől a mohácsi vészig, 1526-ig terjed: az irodalmi művek ekkor nagyrészt latin nyelvű vallásos művek fordításai: imádságok, énekek, prédikációk, legendák, elmélkedések. A második korszak a XVIII. század végéig számítódik: az irodalom a reneszánsz és a reformáció hatása alatt, a könyvnyomtatás terjedésével világi irányban is kiteljesedik. Végül a XVDI. század végétől irodalmunk nemzeti közüggyé lett, művelődésünk meghatározó tényezőjévé vált (1772, Bessenyei fellépése). Kötetünk ebben a folyamatban kíván a magyar irodalommal foglalkozónak segítségére lenni.