Magyar irodalom 7. [antikvár]

KÖLCSEY FERENC (1790-1838) Kölcsey Ferenc nevéről mindenekelőtt a Himnusz jut eszünkbe. Akik többet tudnak felőle, azoknak az is közismert igazság, hogy Martinovicsék után és Petőfiék fellépése előtt, a magyar romantika korszakában Kölcseyt tekintjük a magyar irodalom politikailag leghaladóbb költőjének. Az oly fontos életművet egy világéletében gyönge testű, betegségekkel küszködő, mindössze negyvennyolc évet megélő, de férfiasan kemény lelkű ember hagyta hátra. 1790. augusztus 8-án született a Szilágy megyei Sződemeteren, anyai nagyanyja házában. A Szatmár megyei nemesi család, amelyből származott, nem volt gazdag, de igen nagy tekintélyű. Állítólag a hét ősmagyar törzsfő egyikétől, Ond vezértől származott (amiként egy évszázaddal később Ady is úgy tudta magáról, hogy Ond vezér kései unokája). Szülei müveit emberek, apja tekintélyes jogtudós. Kölcsey kisgyermek korától - a magyaron kívül -anyanyelvi biztonsággal beszélt latinul és fraciául. Később, a középiskolás évek alatt megtanult németül és görögül is. Hatéves korában elveszti apját, tizennégy évesen anyját is. .(Nagybátyja, Kölcsey Sámuel viselte gondját a családnak; halála után unokaöccseire hagyta Bihar megyei, álmosdi birtokát.) Iskoláskorát a nagyhírű debreceni kollégiumban tölti. Jó tanuló, de visszahúzódó természete miatt barátokra nem talál. Debrecenből Pestre kerül joggyakorlatra. Tanulmányainak befejezése után azonban nem jelentkezik ügyvédi vizsgára: már kiábrándultan megveti azt a feudális jogot, amelynek kiváló tudósa. (Élete vége felé - többek között - Kossuth és Wesselényi híres pereiben fogalmazza meg - a védők számára - a perbeszédek érveléseit.) Mivel nem akar gyakorló jogász lenni, hazamegy a családi birtokra. Előbb Sződemeterre, majd Álmosdra. 1814-ben megosztozott testvérével, Sámuellel. Neki és öccsének - Ádámnak - a csekei birtokrész jutott, ahová a következő évben át is költözött. Szatmárcseke a költő új - és immár végleges - lakóhelye. Természeti szépségekben bővelkedik, de teljesen elszigetelt hely. Kazinczyval már tizennyolc éves kora óta levelez, majd jó barátságot kötnek. Kölcsey megvalósítja irodalmunkban az elvszerű irodalomkritikát. ír a már halott Csokonairól, s Berzsenyi első kötetéről. A bírálatok elmarasztalóak, Berzsenyi meg is sértődik. Pedig amiért Kölcsey egy életen át harcolt, az éppen Csokonai és Berzsenyi költészetében fogalmazódott meg magas szinten. Sokkal később Kölcsey is felismerte ezt, de addigra Berzsenyi meghalt, és gyászbeszédében csak az önvád lehetősége maradt meg. Igaz, ezt az önvádat férfiasan ki is mondta. Részese a nyelvújításnak. Szemere Pállal ők írták meg a Felelet a Mondolatra c. választ. Falusi magányában egyre műveltebbé csiszolta tudatát, formálta költészetét. Világnézete egyre idegenebbé vált a nemesi világtól. A megyegyűléseken a liberális demokrácia szószólója, a jobbágyság védelmezője. Költészete is egyre jobban a népdal felé fordul, mondanivalója is egyre demokratikusabb.