Bővebb ismertető
Előszó
Mi az érettségi?
Aki átesett az érettségi vizsgán, diákként már mindent tudni vél róla. A szalagavató bállal, a nyilvánosság elé tárt tablófényképpel, a ballagás szertartásos eseményével már jelképesen maturandusszá avatják, forgathatja a számtalan neki szóló, őt felkészítő kiadványt, tanulhat napestig, fel van mentve minden más ténykedés alól, egyfajta várakozás övezi: készül az érettségire. A vizsga után jön a bankett, aztán felnőttként az érettségi találkozók - a személyes életútban egyszer és mindenkorra kitörölhetetlen a nyoma - véli az író, Márai Sándor: „Látnivaló, hogy nagyon régen, húsz-hu-szonöt év előtt, kialakult köztünk valamilyen ősi hierarchia, melyet nincs jogunk, sem módunk később megbontani.[ ] A világot sokkal könnyebb meggyőzni, mint az osztálytársat, aki tud rólad valamit. Mit? .Nem tudja pontosan."^ A vizsgát kísérő ceremóniák egyfajta szimbolikus beavatási szertartás élményét keltik még ma is, a nagyapák nemzedékében pedig az első (férfias) hosszúnadrág, az életre szóló, talán érvényesnek tartott, de bizonyára annak szánt családi intelmek jelezték úgymond a felnőtté avatást. A társadalom ma is a tizennyolc éves életkort tekinti a törvényi értelemben vett nagykorúság korának.
Az éretté nyilvánítás, mint a felnőtt társadalomba beavató gesztus, szimbolikus jelentéssel ruházza fel az érettségit, és kulturális feltöltöttsége továbbviszi, majd a személyes élményanyagban a középiskoláskor kitüntetett eseményévé teszi. A vizsga maga a középiskolai évekről őrzött szövedékes élményvilágban később súlytalanná válik, mert a túlesés, az éretté nyilvánítás a diákot olyan jogosítványokhoz juttatja, amelyek a jövőbeli életesélyei felé fordítják érdeklődését. De ez a tény mégsem csökkenti magának az érettségi vizsgának a jelentőségét, ahogyan Esterházy Péter megjegyzi: „Hogyan érettségizzünk könnyen, gyorsan? - erre is tudni a választ, sehogy, érettségizni las-
' Márai Sándor: Találkozó. In: A négy évszak. 165 p. Helikon Kiadó, Budapest, é.n.
CD