Magyar irodalom a kezdetektől Kisfaludy Sándorig [antikvár]

KÖZÉPKOR Halotti beszéd és könyörgés (átírt szöveg) Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Isa (bizony), por és hamu vagyunk! Mennyi malasztban teremté eleve (Isten) a mi ősünket Ádámot és adotta vala néki a paradicsomot házává, és mind paradicsomban való gyümölcsöktől mondá néki élnie. Héon (csupán), tiltá őt egy fa gyümölcsétől és mondá néki miért nem ennék: — Isa, ki napon eendel ez gyümölcstől, halálnak halálával halsz! Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördöng intetvinek és evék az tiltott gyümölcstől és az gyümölcsben halálát evé. És az gyümölcsnek oly keserű vala íze, hogy torkukat megszakasztja vala. Nem héon magának, de mind ő fajának halálát evé. Haraguvék Isten és veté őt ez munkás világ belé és lőn halálnak és pokolnak fésze (fészke), és mind ő nemének, kik azok mi vagyunk, hogy is ti látjátok szemetekkel. Isa, és nem egy ember múlhatja (kerülheti el) ez vermet. Isa, mind azhoz járók vagyunk! Imádjuk Urunk Istenünk kegyelmét ez lélekért, hogy jorgosson (irgalmazzon) őnéki és kegyedjen (kegyelmezzen) és bocsássa mind ő bűnét! És imádjuk szent asszony Máriát és boldog Mihály arkangyalt és mind angyalokat, hogy imádjanak érette! És imádjuk Szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét! És imádjuk mind szenteket, hogy legyenek néki segéd Urunk színe előtt, hogy Isten az ő imádságuk miá bocsássa ő bűnét. És szabadítsa őt