Magyar irodalom [antikvár]

Az erdélyi/romániai magyar szeSSemi ébt az Bevezető történelmi fordulat sajátosságok földrajzi hazája Romániai magyar irodalomról 1918 óta beszélhetünk, attól fogva, hogy az 1918. december 1-i gyulafehérvári román nemzeti gyűlés határozatban mondta ki „a románság által lakott összes területek egyesülését Romániával". Erdély, a Bánság, a Körösök vidéke és Mánamaros e határozat, majd az 1920. június 4-én Magyarországgal aláírt trianoni békeszerződés nyomán vált Románia részévé, s ennek a történelmi aktusnak a nyomán indult önálló fejló'désnek e területeken az erdélyinek, később romániainak nevezett magyar irodalom. A Gyulafehérvári Határozat, miközben kinyilvánította az erdélyi románság akaratát, ugyanakkor széles körű demokratikus társadalmi és politikai berendezkedés mellett kötelezte el magát: megígérte többek között a „teljes nemzeti szabadságot az összes együtt élő népeknek. Minden nép saját kebeléből való egyének által fog élni a közoktatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában." Bár a két világháború közötti évtizedekben az államkormányzat élére került pártok nem váltották valóra a Gyulafehérvári Határozat számos demokratikus elképzelését — többek között a kisebbségek jogaira vonatkozókat sem —, a polgári Romániában adott keretek között a romániai magyarságnak, szellemi és anyagi erőit nem kímélve, sikerült önálló művészeti, művelődési és tudományos intézményeket létrehoznia és működtetnie, fenntartotta — döntő módon az egyházakra támaszkodva —anyanyelvű elemi és középiskola-hálózatát, s sikerült gazdagon kivirágoztatni irodalmát és sajtóját. Az önálló fejlődésnek indult romániai magyar irodalom sajátos arculatát két tényező határozta meg: Először is az, hogy földrajzi hazája Románia volt. Az első évek sok központú regionális szellemi kezdeményezései (Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Marosvásárhely központolckal) ugyanis néhány év elmúltával szorosabb egységgé álltak össze, s az itt született alkotások az 1918 utáni kisebbségi helyzetből adódó egyéni és közösségi sorsproblémákból fakadtak. Ugyanakkor ezt az irodalmat sajátosan színezte kapcsolata a román irodalommal is, amelynek alkotásai legjavát— klasszikusokat és kortársakat egyaránt — magyarul, a magyar szellemiség egésze felé közvetítette. Második — és az előzőnél nem kevésbé fontos — tényezőként a rp-mániai magyar irodalom változatlanul magyar nyelvű és a klasszikus magyar irodalmi hagyományokhoz kötődő irodalomként fejlődött tovább;