Magyar irodalom [antikvár]

ElőszóE könyv, amely a második világháború utáni erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és nyugati magyar írókról és mííveikről szól, a korábbi, az 1918 és 1948 közötti időszakot tárgyaló jegyzet folytatása. A korlátozott terjedelem s a gazdag anyag teszi, hogy monografikus igényű áttekintés helyett egy-egy alkotáson át igyekszünk az életművekbe bepillantani.A műközpontúságot a fejezetek címével is hangsúlyozzuk, s az ismeretközlés mellett szándékunk: kedvet csinálni egy-egy könyv elolvasásához.A korábbi jegyzethez hasonlóan célunk és vállalt feladatunk az elcsatolt országrészekben létrejött életmüvek, alkotások bemutatása. A sokágú magyar irodalom (ki tudja, hány ágának) egyik ága, fontos terrénuma - 1945, és különösen 1956 után - a nyugati magyar szépmíves írásbeliség. Egyrészt mert egyetemes értékeket termett, másrészt mert - a megidézett időben - sok kimondandó kimondására csak a nyugati sajtóban és könyvkiadásban volt lehetőség. A megjelölt kor tárgyalása ezért elképzelhetetlen a Nyugat magyar íróinak említése nélkül. Ezért tekintünk a Kárpát-medence horizontján túl, a történelmi Magyarország régiói után a tengeren túlra is. Innen az előző kötethez képest a cím változása.Nem volt könnyű a korszakhatárok kijelölése, bár voltaképpen logikus, hiszen mind a kezdő-, mind a végpontot a rendszerváltás (változás) ténye, eseményei adták és adják. Az írói életművek azonban nem föltétlenül a politikai eseményeknek megfelelően szakaszolhatók, s mind a korábban indulók, mind a nyolcvanas években jelentkező írók közül számosan - a rendszerváltást követő években - fontos alkotásokat nyújtottak át olvasóiknak.A terjedelmi korlátok s a korszakhatár megjelölése együttesen talán fölmentik a szerzőket a kilencvenes években induló irodalmi, művészeti folyamatok, tendenciák bemutatásának, értékelésének kötelezettsége alól.