Magyar irodalom Bánffy Miklóstól Szilágyi Domokosig [antikvár]

BÁNFFY MIKLÓS Bánffy Miklós, gr., írói nevén Kisbán (Kolozsvár, 1873. 12. 30. -Budapest, 1950. 6. 5.) író, grafikus, rendező', politikus, diplomata. Erdélyi mágnáscsaládban születik, ősei vezető szerepet játszottak Erdély történetében. Apja Bánffy György országgyűlési képviselő, majd főrendiházi tag. Anyja báró Bánffy Irma; korán meghalt. Bánffy Miklós 1891-ben Budapesten érettségizik. Diákként festeni tanul Székely Bertalantól. 1895-ben jogi doktorátust szerez. Visszatér szülővárosába. Részt vesz az erdélyi szövetkezeti mozgalom szervezésében. 1899-ben a fiumei tengerészeti hatóság fogalmazója. 1900-tól a földművelési minisztérium szaktudósítói hálózatának berlini csoportjában dolgozik. 1901-1906-ban szabadelví képviselő. 1904-ben ifj. Andrássy Gyula Alkotmánypártjához szegődik 1906-tól Kolozsvár és Kolozs megye főispánja, 1910-től pártonkívül programmal Kolozsvár országgyűlési képviselője. 1912-től a budapest Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa; támogatja Bartók műveinek bemutatását. Politikai tevékenységével egyidőben bontakozik ki irodalmi és művészeti munkássága. 1912-13-ban az Erdélyi Lapok főszerkesztője. Az 1. világháború idején Tisza István híve; mint kormánymegbízott jár Isztambulban és Szófiában. 1916-ban IV. Károly koszorűzási ünnepségének kormánybiztosa. 1918-ban fölesküszik a Nemzeti Tanácsra; Károlyi Mihály Erdélybe küldi; részt vesz a budapesti Székely Nemzeti Tanács megalakításában. A Tanács mebízásából, az erdélyi magyarság érdekében Bécsbe, Berlinbe, Hamburgba és Hollandiába utazik. A kommunista hatalomátvétel után visszavonul, arc-