Magyar irodalom/Világirodalom I. [antikvár]

Nem könnyű feladat mérlegre vetni öt évtized irodalmi és tudományos munkásságát s kiválogatni belőle mindazt, ami tárgyánál, eredményeinél, ideológiai távlatánál fogva túlélte keletkezésének időpontját, s még ma is van mondanivalója a fiatalabb filológus nemzedék számára. Elképzelni is nehéz, milyen hosszú, beláthatatlanul hosszú, nemegyszer tévedésekkel terhelt út vezet az első filológiai és irodalmi kezdetektől a marxizmus-leninizmus birtokbavételéig. Egy olyan korba születtem bele, amikor a polgári társadalom biztonságérzete alapjaiban rendült meg, s ez a helyzet rányomta bélyegét a kulturális élet, az irodalom és a tudomány minden megnyilvánulására. Micsoda elszántság és optimizmus kellett ahhoz, hogy ilyen körülmények között továbbmenjek, sőt végigmenjek a megkezdett úton. Viszont abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy idehaza, Berlinben s más német egyetemeken tanítványa lehettem a modern filológia utolsó nagy képviselőinek, kortársa a Nyugat ,,nagy'' nemzedékének, szemtanúja az új és a régi egyetemes harcának politikában, filozófiában, tudományban, költészetben. Mint a német nyelvű Pester Lloyd irodalmi kritikusának, nekem jutott az a feladat, hogy ismertessem három nemzedék költőit és íróit: Ady Endrét, Babits Mihályt, Kosztolányit, Móricz Zsigmondot, Kaffka Margitot, Juhász Gyulát, Gellért Oszkárt, Tóth Árpádot, Kassák Lajost, Tersánszkyt, Illyés Gyulát, Fenyő Lászlót, Fodor Józsefet, József Attilát, Radnóti Miklóst.