Magyar írók élete és munkái I. (töredék) [antikvár]

Amikor 1913 augusztusában a legkiválóbb magyar bibliográfusok egyike, a pátriárka kort ért id. Szinnyei József m. n. múzeumi osztályizgazgató munkás kezéből kihullott a toll, életműve, a Magyar írók befejezetlenül maradt. Abból a hatalmas emlékműből, melyet a szó legtágabb értelmében vett magyar - pontosabban magyarországi - irodalomnak emelt, hiányzott még néhány tégla. Az utolsó életrajz, melyet végleges formába tudott önteni, a Zichy Antalé volt. A Zichy Domonkos életrajzától a Zsutai Jánoséig terjedő rész megíratlanul maradt. Ezt a részt legkisebb fia, Ferenc, a jeles irodalomtörténész pótolta, akit nehéz feladata sikerese megoldásában atyja hátrahagyott jegyzetei - szinte kizárólag rövid utalások - támogattak. Természetesen a nagy mű, melynek jelentőségét, megbecsülhetetlen értékét a magyar tudományos világ teljesen átérezte, még e befejezett formájában sem teljes. Hiszen a tizennégy vaskos kötetre terjedő munka megjelenése egy teljes negyedszázadot vett igénybe s e hosszú idő alatt sok új név bukkant felszínre, mely már nem kerülhetett be a törzsmunkába, sok életpálya, melyet Szinnyei megrajzolt, közben végső céljához ért vagy a szerény kezdetnél nem sejtett magasba ívelt! Szinnyei Józsefnek, amikor lexikona megírásába fogott, háromféle megoldási mód kínálkozott. Az egyik mód az, melyet az angol Stephen Leslie és folytatói követtek az 1885-ben megindult Dictionary of national biography hatvan s egynehány kötetében s amely abban áll, hogy kizárólag befejezett életpályák megörökítésére szorítkozik. A másik mód az, melyet az 1913-ban elhúnyt Rizner Lajos követett Bibliografia pisonictva slovenského című mintaszerű munkájában, mely egészen rövid életrajzok kíséretében az 1900-ig bezárólag megjelent tótnyelvű irodalmat dolgozza fel s 1929-34. jelent meg hat testes kötetben. S végül a harmadik mód, melyet Christian Gottlieb Jöcher is követett 1750-51. napvilágot látott Allgemeines Gelehrten-lexikonában s amely mindmáig a legáltalánosabban elterjedt, egyformán figyelembe veszi a holtakat és az élőket, mégpedig a vállalat megjelenésének időpontjáig. Szinnyei ezt a harmadik módszert alkalmazta, amelynek kétségkívül megvan az a nagy előnye, hogy szoros kapcsolatban marad az élettel. Munka közben azonban csakhamar rájött, hogy a jelen mily gyorsan válik múlttá, s hogy még az egyes kötetek címlapjára kitett évszám sem fedi teljesen a kötet időbeli tartalmát. Éppen ezért a III. kötettől kezdődőleg az egyes ívek végén a normában jelezte nyomdába adatásuk időpontját.