Magyar miniatürök [antikvár]

Részlet a könyvből: Az egri vár komor, nehéz kőfalai mögül vidám mulatozás hangjai ömlöttek az elnéptelenedett vidék felé. Az ágyuroncsolta réseken keresztül széles sugárban patakzott a jókedv és a töröknyomoritotta pusztaság felcsodálkozott a vár falaira, melyek pedig most is oly részvétlen néztek, mint mikor haláljajokat nyeldes mögöttük a mozsarak tompa durrogása. Nótaszó és hangos, vidám kurjantások vegyültek a fülledt nyári levegőbe: végvári vitézek felejtkeztek bor mellett a harcok véres, hajrás forgatagáról. A bástyaréseknél szigoru arccal vigyáztak a távolba az őrök: török lovasok gyakran vették erre a portyázó utjokat s ilyenkor könnyen repült tüzcsóva a környékbeli házak szalmatetejére. Most kihalt volt a vár alatt terpeszkedő rétség s az elnéptelenedett utak csendjét csak ritkán zavarta meg kopogó lépteivel egy-egy siető, éjszakába tévedt paraszt. Az őrszemek vigyázó szeme nekimeredt a messzeségnek. Testüket fáradtra kinozta a tikkadt nyári levegő, ugy érezte az ember, mintha egyre nagyobbra dagadna a lába s szét akarná repeszteni a csizmát.