Magyar Műhely 1993. június [antikvár]

Nagy örömmel köszöntöm körünkben Jacques Derrida professzort Párizsból. Azért jött el közénk, hogy a leghitelesebb forrásból merítve ismerhessük meg gondolatvilágának, ennek a kivételes filozófiai kalandnak a legújabb fordulatait. Erről a gondolatvilágról ma már bízvást elmondhatjuk, hogy rendkívüli mértékben hozzájárult a jelenkori gondolkodás aculatának kialakításához. Derrida professzor látogatása több szempontból is igen fontosnak tűnik fel előttem; egyrészt azért, mert a Derrida műveiből származó fogalmak, terminus technicusok kezdenek elterjedni Magyarországon, ami azt jelenti, hogy létezik egy olyan filozófia-fogyasztó nyilvánosság Magyarországon (hogy mennyire szűk vagy tág körről van szó, arról kevés fogalmunk lehet), amelyen belül ismerősen csengenek a derridai szavak. Nem véletlenül beszélek "szavakról", hiszen a derridai kategóriák használata vagy említése (a use vagy a mention) a leggyakrabban nem a filozófus műveinek elmélyült ismeretén alapul. Itt-ott találkozunk olyan kifejezésekkel mint "dekonstrukció", "el-különbözés" (différance), "nyom", "szignatura" stb. anélkül, hogy az illető, aki szóban vagy írásban használja e fogalmakat, egészen pontosan tudná, miről is beszél. Magam azonban ezel együtt is igen pozitív jelenségnek tartom ezt, már amennyiben egy folyamat kezdetének (hogy derridai hangnemben szólunk: eredet nélküli kezdetének) tekintjük. egy olyan folyamat nyitányának, amelynek az eredménye a derridai gondokodás paozitív értelemben vett "bekebelezése" lesz a magyar szellemi életbe. ...s itt a fordítás munkájára célzok, amelynek adott állapota mindig a legtöbbet árulja el arról, hogy valamilyen szellemi közegben mennyire lelt otthonra ez a rendkívül gazdag és állandóan változó szövegvilág, amely sohsem zárul önmagába, s amely semmiféle "királyi úton" nem közelíthető meg, s nem hozzáférhető az "egyeteln igazság" fanatikusai számára sem, mivel maga is aktív résztvevője a korunk gondolkodásában lezajló tektonikus mozgásoknak. Mostanáig ez a fordítói munka elsősorban a nyugati orszgokban állott a legmagasabb színvonalon. tudjuk, Derrida az egyik legtöbbet fordított francia szerző, aminek hátrányait éppen hazájában, Franciaországban kell éreznie. (Ez azonban a francia folklór sajátosságai közé tartozik, amelyek nem könnyen foghatók fel egy nem-francia számára.) Akárhogyan is van, Derridának mindenütt vannak tanítványai - még Franciaországban is - akik nekünk, magyaroknak is sokat segíthetnek abban, hogy a szó nemes értelmében "lefordítsuk" magunknak ezt az ezidáig tőlünk némileg távoleső gondolkodást....