Magyar Műhely 2003/3. [antikvár]

Részlet a könyvből: A Magyar Műhely első tíz évének indexeit jó emlékezetű Kozocsa Sándor készítette el, a tőle megszokott pontossággal és tökéletességgel; megjelent a 40. számban. Az itt következő repertórium az ő kezdeményezését folytatja, bár szerkezetében nem követi az előd munkáját. Ennek oka elsősorban a hetvenes évek elejétől-közepétől megfigyelhető műfaji változásokban rejlik. Amíg ugyanis Kozocsa Sándor minden további nélkül csoportosíthatta tételeit a kötelező alfabetikus rend után műfajilag is, ezzel egy másfajta feltárást valósítva meg; addig a későbbi közlemények műfaji megnevezése meglehetősen bizonytalanná vált. A múlt század utolsó harmadában ugyanis az ideológiai és világnézeti arculatváltozások az avantgárdot is elérték: fellazultak a műfaji határok, s nem lehet nem észrevenni, hogy más modernséget képviselt Kassák Lajos, mint a Magyar Műhely ettől az időszaktól fellépő fiatal szerzői, noha természetesen az összekötő kapcsolatok továbbra is megmaradtak. Igen jellemző a kialakult helyzetre, hogy hamarabb megszülettek a művek, mintsem az osztályozó elmélet be tudta volna sorolni azokat valamely dobozába. De maguk az alkotók és szerkesztők sem láttak tisztán ebben a kérdésben, amint erről az egyes számok tartalomjegyzékeinek általános műcímei, illetve a megnevezetlenül hagyott műfajok árulkodnak. Ennek következtében egy tisztán műfajokra tekintő tételbeosztást ezekből a közleményekből már nem lehet készíteni. Ezzel a ténnyel áll összefüggésben az is, hogy a még itt is eleinte megtalálható, a szöveges közlésekhez képest tisztán illusztratív anyag egyszer csak eltűnik, beolvad, felszívódik, s önálló alkotásként azonosítja önmagát. Mellesleg: a kísérleti műfajokra leselkedő legnagyobb veszély éppen az, hogy a műalkotás gondolatközlő jellege igen hamar kizárólag illusztratív elemmé válik, s elveszti azt a többletet, amit egy szöveg asszociációi adhatnak a befogadónak. A látvány ugyan gyorsabb és egyértelműbb élménnyel szolgál(hat), mint a nála áttételesebben értelmezhető szöveg, de éppen ezért egyben jelentésvesztést is eredményez, amin csak a legtehetségesebbek tudnak képközpontú, műfajok határán létező alkotásaikkal felülemelkedni. Kozocsa Sándor mutatójának rendező elvében központi szerepet szánt az egyes lapszámok folyamatos számozásának, a közlési helyeket is ennek alapján azonosította. Repertóriumunk ezt a megoldást átvette, de kiegészítve a megjelenési dátumokkal, s az egyes szöveges és vizuális alkotásokat az adott számon belül betűrendben közli.