Magyar Műhely 2004/1-4. [antikvár]

Torony előtt, torony utánAkkortájt érkezett Babilonba, a Keleti Kapun át, egy furcsa idegen. A kapuőrök tanúsága szerint nő volt, ám hosszú szakállú, és szakállának villája neki-nekiütődött kivágott ruhájából előreugró melle mindkét bimbójának, miközben ő maga maga elé meredve ment és fején egy székesegyház-nyi hajtorlaszban zúgtak a megkavart szelek. A Keleti Kapun pedig úgy haladt át, mint egy füstfüggönyön, bezárult mögötte, és a kapuőrök, tanuságuk szerint, ámultak is meg nem is vették észre, mi történt, de mindez úgyis érdeketelen volt, hiszen nem jelentették senkinek, tanúbizonyságuk is eltűnt, akárcsak az a két földi év, ami ezután következett Babilonra, egy olyan idegen és furcsa uralom, amelynek nyoma sem maradt, mert amikor megint megnyílt, úgy záródott be mögötte az emlékezet, mint az a Keleti Kapu, mint egy füstfüggöny, se nyoma, se jele annak, hogy valaha is megnyílt, és akik látni vélték, előbb-utóbb kételkedni kezdtek, hogy valamit is láttak, valami is történt, és így előbb-utóbb megnemtörténtté történt a megtörtént, és a meg-nemtörtént kapuja már nem füstből volt, ismét fából és fémből, és aki túlzott erővel rohant neki, elájult, aki pedig kinyitni vélte, túloldalán csak a sivatagot találta, ahonnan éppen, mindig akkor éppen, senki sem jött.Az a furcsa idegen pedig egyesek szerint maga az ember volt, mielőtt erejétől féltükben az istenek ketté vágták s lett belőle férfi és nő, mint ahogyan Bábel, ahova a furcsa idegen a Keleti Kapun át érkezett, már éppen felépítette azt a tornyot, amelynek felépítéséről épp úgy nem tudunk, mint arról a két földi évről, amelyet Bábel népe akkortájt megélt és mindeddig nyomtalanul. A nyoma ugyanis most íródik itt, ami már maga is jele a természetfelettinek, vagy talán csak természetalattinak, de mivel az sem lehetséges, a természetben rejtőző természettelennek, amely nemcsak hihetetlen virtualitással vetül az emberi elme számára a természetből a természetbe, meg is őrzi az egyszerű emberi elmét a való vüágban, úgy ötvözi hozzá azt a másvilágot, amellyel csak együttesen természet a világ. A természet ugyanis, akárcsak a méhészet, a kirázó terem begyűjtő teremjei kaptárjainak helye, olyan táraké, amelyek mindig kapják a begyűjtöttet és a begyűjtőt is, amely a begyűjtöttből él. A méz pedig maga is termés, méghozzá termelt és teremtett, hiszen a méhek parányi gyáraiban dolgozódik fel a virágok parányi gyáraiban előregyártott nektár. És vajon miféle nyoma marad a méhekben a méznek és honnan is tudjuk, hogy potrohúk kitinje mézből lett? Babilon esetében pedig minden azért olyan titokzatos,