Magyar Műhely 2013/4. [antikvár]

Részlet: Magén István: Aritmia "Elhatároztam, hogy megtanulok kínaiul... Jobban mondva nem is (csak) kínaiul, de... azért mégis(csak) kínaiul, mert tudniillik azt hallottam, hogy fejleszti a gömbérzéket, következésképpen az agyat, következésképpen mint módszer a legeredményesebb agyfejlesztő, agyhártyafejlesztő, szürkeállomány-fejlesztő. Szóval mindez, mondom, számomra (tapasztalat), racionális érv volt. Pontosan úgy, mint a svédek ellen ötvenkettőben. Hidegkúti beível, Kocsis pontosan továbbít, Puskás lő, góóól! Hogy is mondjam? Egy gyanús pillanatban, amikor éppen nem működnek a fékek, illetve szabadon gurulsz a lejtőn, anélkül, hogy megvárnád a második félidőt, hozzákezdesz a tanuláshoz, annak is a legelvetemültebb formájához, vakmerőn és kíméletlenül, meghatványozod a kapurarúgások számát. Ha nem hülyülsz bele, ha még képes vagy koncentrálni, ismételni és ismételni, előre menni és ismételni. Éppen csak amíg el nem szédülsz a sok ismétléstől és meg nem alvad a véred, nem akad fel a szemed egy ponton, egy kiszögellésben, egy elhibázott támadás alkalmával. A zsebedben van a győzelem, éppen úgy, mint amikor Palotás a jobbösszekötő és a védők gyűrűjében sarokkal Kocsis fejére emelt. Ugyanakkor már képtelen vagy, hogy is mondjam, átkattanni, szóval beragadt a gép, üresjáratoktól zakatol az agy, mármint hogy minden erőfeszítés ellenére sem vagy képes sem maradni, sem menni. A titkos tanácsok középkori kiskátéja szerint aki az agyába beengedi a tanulnivalót, az már eleve tanulástól terhelten fog elaludni. Olyan erős a nyelvi késztetés ilyen esetben, hogy a test megborzong belé, átáramlik az emlékezőrendszeren, megkapaszkodik, tapadókorongjai az idegpályákról nem válnak le többé. Abban az órában eltörik egy fogaskerék, éppen csak letörik róla egy-két fog, nem fogaskerék többé. A hegymászó is, ha az általános szembeszegüléstől kimerülve elalszik és azt álmodja, hogy folytatja az utat, a többi már az ébresztőórán múlik. Ha képtelen átkattanni, akkor nincsen visszaút."