Magyar Műhely 2014/2 [antikvár]

Hárman az esőbenEsőben ül a költő és a macska.Ülnek, és nézik az üres teret.Erkélyen ülnek, a költő egy gyermekkori barátjának erkélyéről nézik a csöpögő eget,előttük a tér, kicsit lejjebb egész Buda, és ott csillog a Duna is valahol a messzeségben.A költő mélyen beszívja a levegőt, mosolyog és sóhajtozik,övé minden csepp, hideg és meleg fuvallat,a fénylő zöld lombkoronák és a derengő Duna hullámai is mind érte nevetnek.A macska nyújtózkodik a költő széke alatt, övé az erkély, a szék, a világ csak őérte szalad,a szomszéd, meg az a furcsa, folyton öltönyös idegen,aki meleg kezével az erkélyen, a fotelben, mindig - és csak dorombolni lehet.Az ügyvéd - a gyermekkori barát -, akié az autó, a ház, a kertész és a márványkandalló- meg néha péntek délután a szomszéd felesége is az övé -, most mosolyogva jön,kezében egy pohár whisky, az esőben a költő és a macska mellé lép.Mindenki gazdag és örök,boldogság ül az erkélyen,boldog a költő, a macska és az ügyvéd.Tanulság nincs.Csak mi, meg a mindennapok.Meg talán az élet.