Magyar Műhely 2019/1. [antikvár]

, i' t . • i . , i'i ¦¦' . 11'. Magén István Emberhalászat A Szamos-part hínárjában, mely fanyar színeivel öntötte el a nádast, most, mikor nézni kellett, mikor milyen kavics magyarázza a történelmet, láttam, hogy a mélyben, hogyan pusztul el az inda, a kő, és a zöld sás. Megfigyeltem, hogy mi lakozik a dolgoknak ebben a lakrészében. Ott, ahol a szigorú szabályok élnek. A halak kiugráltak a vízből. A halászok azt állították, hogy a halak emberi nagyüzemmé fejlesztik a folyót. Teszik ezt a pusztuló testek bűzében, amelyeket ők húztak le a mélybe. Mindegyikük tudja, hogy mit akar, és hogyan. Egyszerre, összehangoltan, csapatban halásznak az emberekre. A halak feljönnek a mélyből, hogy emberekre halászhassanak. Másképpen nézve a dolgokat, megbékélve az időjárással, a naplementével és a szárított halcsalival felszerelt horgászokkal, ezek a pucér halak: a harcsák, a csukák, a pontyok, a kárászok és a többiek, kiugranak a vízből, megragadják és lerántják az embereket. A víz alatt nyársra húzzák őket, megsütik, megpaprikázzák, aztán meg azt kiabálják, hogy végre eljött az ebédidő. Félholtan, borsosán meg paprikásan halászlét főznek a halászokból. Azokat eszik meg, akik korábban horgászkészségeikkel meg hálóikkal kihalászták őket. Sokat sétáltam a Szamos partján. Kicsi, hideg, körkörös képek úszkáltak a vízen. Egy obsitos ólomkatona feküdt a fenékre lesüllyedve. Talán most szabadult a Hadik huszároktól. Mit csinált? Csapkodott? Ütött? Szétvágott valakit? Vagy csak harcolt és ölt, és belenézett az előtte tátongó fekete lyukba, a halálba? És aztán hetykén, jókedvűen felnevetett? Nem tudhatom. Az ő nyakát nyiszálták el. Az ő szívét. Az ő hasát lyukasztották át. Az ő lábát szakították le. A háború így válik politikai bűnözéssé. A halaknak sikerült társaik megmentéséhez anyagi segítséget szerezniük. A létezés teljes hiábavalóságának bebizonyítására elegendő volt egy vascső, mellyel a kifogott halakat fejbe vágják. Aki túléli ezt az ítéletet, az ezentúl másképpen aposztrofálja halságát. Komolyan és mérhetően válik hallá. Az egész nem egyéb, mint egy statisztikai adat. Azt kérdezi, hogy mit vált meg az ember, vagy a hal a világból? Ez a sereg csürhévé sűrűsödve, puszta nyelvjátéknak minősülő káromkodásokkal sikernek nevez mindent, amit megöl és megeszik. Panaszai a vízbe süllyednek, meg a depresszió mocsarába, miközben szeneslapát méretű halak ugrálnak ki a vízből. Mintha valaki nézné őket fentről, és érezné, nemcsak a szemével, a véleményével is. És követné az eseményeket és a fejleményeket, melyeket az idő mélységesen mély kút-jából vödörben szoktak felhúzni, melyből kilötyög a víz, a H20, melynek nincs véleménye, sem fiókjai nincsenek, sem polcai, melyeken könyvek sorakoznak.