Magyar Műhely 2019/3. [antikvár]

Aranyi László Pécsi paranoia II. változat Idegennek tűnik a megszokott, utcánk végén bizarr és nyomasztó gyanú: reménytelenül eltévedtem. Hullámzó tacepaók torz árnyai a járókelők. Falkába verődött kopók: a Széchenyi tér furcsán megnyúlt szarkofágjához tartozó hasas kanopuszok. Kettő-három lépés, aztán elnyel ez a szétcsúszott perspektíva. Embrió-pózba dermedek. Sanda megjegyzés az alámerült világból: „ön már ilyenkor segg-picsa részeg?" Elátkozott fertály ez Hunnia elbugrisodó, puhány, nyiszlett testén, kulisszatologatók patyomkin városa. Kufárok kéjenc kecskepofájával ül a Nap a Hőerőmű fölött, pajzsán sarló és kalap Itt minden érintés aljas szándékot sejtet. Nincs észak-dél, nincs fönt-lent, csak a felkészült, nyugodt, éber gyanakvás.