Bővebb ismertető
BEVEZETŐA Magyar Népmesekatalógus második kísérleti kötete a rá-tótiádák tipusmutatója volt. Első kötetünk az Állatmesék ti-pusmutatója 1958-ban Jelent meg. i közben elkészült az AABNE-THOMPSON-féle katalógus tetemesen bővített újabb kiadása a magyar és a többi közép- és délkelet-európai népek meseanyagának bedolgozásával.Ennek figyelembevételével jelentettük meg 1966-ban a rátótiáda katalógus 1.kiadását. Az azóta eltelt idö a-latt összegyűlt további meseanyag miatt úgy gondoltuk hasznos lesz második kötetünkből egy második kiadást készíteni.A nagy gonddal és munkával készült nemzetközi katalógus megjelent 1961-ben,2 s mi haladéktalanul hozzáfogtunk a nemzetközi és a magyar mesekatalógus összehangolásához. Célszerűnek tartottuk elsőnek egy olyan műfajt kidolgozni, mely szerkezeti egyszerűségénél fogva könnyen és világosan állítja elénk a megoldandó kérdéseket s a típusok felismerésében, a változatok csoportosításában és a tipusanyag rendszerezésében kevesebb hibalehetőséget teremt. A rátótiádák műfajára (AaTh 1200-1349) esett választásunk, mivel as gazdag és változatos anyagával már korábban is felkeltette érdeklődésünket.A közhasználatban mesén szűkebb értelemben a tündérmesét (AaTh 300-749), tágabb értelemben pedig a népköltészetnek azokat a prózai műfajait szokás érteni, melyeknek típusanyagát az AARNE-THOMPSON-féle katalógus magában foglalja. Műfaji kritériumként a természetfeletti ("csodás") elemek sokaságát, a tértől és időtől való függetlenséget, a valószerűtlenséget, a szilárd szerkezeti formát és a kidolgozott költői nyelvet szokás emlegetni. Mondáknak tartjuk ezzel szemben azokat a népi elbeszéléseket, melyek az AARNE-THOMPSON-féle katalógusban nem szerepelnek, több-kevesebb természetfeletti elemet tartalmaznak ugyan, ennek ellenére - ellentétben a mesével - az előadó és hallgatósága valóban megtörtént eseményekről szóló történeteknek tartják őket. Szerkezetük novellisztikus, memorat jellegű. Költői megformázottságról csak akkor beszélhetünk, ha jó előadó szájából hangzottak el. Mivel gyűjtőink a legutóbbi időkig csak hiedelem-elemeiket és cselekményüket kísérték figyelemmel , mondaszöveg-feljegyzéseink nagyrésze rezümészerű.