Magyar nyelv III. [antikvár]

Bevezetés vi stíluson fordul meg minden. De a stíluson az egész embert kell értenünk: nemcsak a szavak megválogatását, a mondatok kötését, hanem azt az erőt ís, amely a szavak és mondatok mögül sugárzik az olvasó felé." (Benedek Marcell) A világbanki szakképzési program modul-rendszerű tankönyvcsaládjának harmadik kötete a stilisztika és a retorika alapvető ismereteit tárgyalja. Az A-modulokhoz, |. mint fő témákhoz kapcsolódnak a hétköznapi és közéleti, I' valamint a szakmai beszéd- és íráskultúrát, kommunikációs | képességet fejlesztő gyakorlati jellegű B-modulok. Foglalko-zunk a tömegkommunikációval és a modern civilizáció kom-munikációs problémáival is. A tananyag gerincét alkotó stilisztika a nyelvészet és az irodalom határtudománya, amely a múlt század elején vált r- önálló tudományággá. Számos szakíró megkülönböztet nyelvé- p; szeti jellegű (leíró) és irodalmi stilisztikát. A leíró stilisztika a nyelv kifejező erejét, expresszivitását vizsgálja, míg az ^ irodalmi stilisztika művek, írók, iskolák, korszakok, műfajok esztétikai, statisztikai* vagy lélektani vizsgálatával foglalkozik. E kétfajta stilisztika szembeállítása nem célunk, hiszen mind-kettő megnyilatkozási módokkal, a nyelv elemeinek felhaszná-lási lehetőségeivel foglalkozik. A retorika szónoklástan, a jól beszélés tudománya. Értelmét, szerepét szépen fogalmazta meg Babits Mihály foga-rasi diákjai számára 1909-ben: [A retorika] „ egy oldalról ^ gondolkodni, más oldalról beszélni tanít a szó legtágabb értelmében. Az olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd." Hasonló okok miatt lehetett a művelt ókor szellemi nevelésének egyik fő tárgya a retorika, s ezért tartjuk fontosnak ma is. • A statisztikai vizsgálatok a stUisztikában egyes stüuselemek előfordulásának gyakoriságát mérik fel.