Magyar pantheon [antikvár]

Soha és semmikép sem remélhetjük, hogy kivétel nélkül megbízható és hű arcképek után ösmerjük meg nagyjainkat s az ezredév első felének vezéregyéniségeit csak a művész ecsetje vagy ónja varázsolhatja elénk. A dolog természetében rejlik, hogy e részt teljes hatalma legyen a képzeletnek, melyet csupán komoly történeti adatok, egyes, a külsőre vonatkozólag szinte odavetett megjegyzések és talán kevésbbé komoly, hanem azért mégis figyelmet követelő hagj^ományok korlátolhatnak valamennyire. És az is való, hogy elvek szempontjából kell tekintenünk a közélet munkásait, a kiknek külső megjelenése nem tartozik az ítélethozatalnál tekintetbe veendő lényeges jegyek közé; mindazáltal még ily csekélységekben sem szabad könnyelműen, vagy megvetőleg mellőznünk az igazat. Arcképeket voltakép csupán ezredévünk második feléről kapunk, ha nem bízhatunk is meg föltétlenül mindnek hitelességében. Hunyady János, Szilágyi Mihály, Kinisy Pál arcképeihez fér ugyan kétség, polgárjogot azonban oly kitűnő történelmi munka szerzett nekik, a