Magyar Tudományos Akadémia I. és II. Osztályának közleményei [antikvár]

Részlet: REFERÁTUM: SZTÁLIN NYELVTUDOMÁNYI CIKKEI ÉS A HAZAI NYELVTUDOMÁNY FELADATAI NÉMETH GYULA akadémikus A Szovjetunióban 1920 körül új nyelvtudományi irányzat került felszínre és erősödött meg. Külföldön is ismeretessé vált és felbukkant néha a nyelvészeti és őstörténeti irodalomban. A Szovjetunióban rendkívül fontos szerepet játszott, az iskolai tankönyvektől kezdve az Akadémiáig voltak lelkes terjesztői, sőt a távolabb álló úgy láthatta, hogy ez a Szovjetunió egyedüli, általánosan elfogadott nyelvtudományi irányzata. E nyelvészeti mozgalom alapítója N. J. Marr akadémikus, a kaukázusi nyelvek kitűnő ismerője. Legkiválóbb követője Mescsanyinov, szintén a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, ki nagy elmeéllel, széleskörű ismeretekkel és alapos nyelvtudományi műveltséggel képviselte Marr iskoláját. Jelentős továbbá Marr követői között F. Filin professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének tudományos titkára. Az iskola neve jafetidológia, vagy új nyelvelmélet. Mi ez a jafetidológia? Nehéz volna ezt egy meghatározás alakjában elmondani, inkább kiragadok Marr elméletének komplikált, többször módosult fejlődéséből egy-két mozzanatot. Marr a nyelv őskorát kutatva, feltette, hogy bizonyos — természetesen Önkényesen kiválasztott — ősi nép- és helynevek megőrizték az ősi nyelvelemeket (ilyen például a görögök ion népneve) s ebből a gondolatból kiindulva megállapíthatónak vélte, hogy valaha négy vándortörzs, négy nyelv élt a földön, amely ezt benépesítette s mindegyiknek volt egy ősi szava, melyből összes szavaink keletkeztek. E négy ősi nyelvelem : szal, ber, jon és ros. E képzelt ősnyelveket Marr jafetita nyelveknek nevezte. Marr nyelvtudományának fejlődése során többféle jelentése is volt e névnek, ezek között a legfontosabb az ú. n. stadialitás elméletével volt kapcsolatban. Marr konstruált egy misztikus nyelvtudományi elvet, a nyelvteremtő folyamat egységének a történeti tapasztalatokkal homlokegyenesen ellenkező, lényegében megfoghatatlan elvét, és ez elv alapján bármely szót simán magyarázva a fenti négy elemből, a nyelveket aszerint, hogy milyen fejlődési stádiumban vannak, nagyjában a következő négy csoportra osztotta : 1. a kínai nyelv és bizonyos afrikai nyelvek, 2. a finnugor, török, mongol nyelvek, 3. a jafetita 1»