Magyartanítás 1963-64/1-6. [antikvár]

Feladataink a VIII. kongresszus szellemébenKorai kísérlet lenne arra vállalkozni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának hazai s nemzetközi hatását, eredményeit lemérjük. Nem is ez a dolgunk most, hiszen a kongresszusi beszámolók, viták s határozatok tanulmányozása, különböző szerteágazó munkaterületekre történő aktív alkalmazása, megvalósítása még előttünk álló feladat. Ám mindazt, amit az eljövendő években munkánk tengelyébe kell állítanunk, világosan, tisztán látjuk éppen a kongresszus lenini fényeinek gazdag sugárzásában.1962-ben, tizenhét esztendővel hazánk felszabadulása után bejelenthette Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, hogy befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását, s hogy megerősödött nálunk a szocialista nemzeti egység. Népünk történelmének nagy pillanatát rögzítik ezek a szavak! S ha a megtett útra pillantunk vissza, örömmel és büszkeséggel írhatjuk le: eddigi utunkon s a tovább vezető úton is erőnk és sikereink forrása a párt, amelynek következetes, a marxizmusleninizmus tiszta eszméihez hű politikája napról napra erőteljesebben, határozottabban valósítja meg azt a legszebb jelszót, amelyet politikai mozgalom egyáltalán a zászlajára írhat, s amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán ragyogott fel, 1961 októberében: Mindent az emberért, az ember javára!" Az élet mindennapos gyakorlatában ez a magasztos jelszó azt jelenti, hogy mindent a békés építés biztonságáért, az életszínvonal emelkedéséért, a kultúra, a tudomány további nagysikerű és áldásos fejlődéséért, az egész világ békéjének megmentéséért, a dolgozó ember szabad és szép életéért. S bizony jóleső érzés, felemelő tudat, hogy ebben az egyetemes emberi erőfeszítésben a mi dolgozó népünk is vállalhatta a maga részét, s a nemzetközi helyzetnek 1962 folyamán oly gyakori elborulása közepette is a párt vezetésével töretlenül haladhatott előre a szocializmus építésének útján.Bennünket, a kultúra szerény munkásait elsősoron természetesen azok a feladatok és tennivalók érdekelnek, amelyeket a kongresszus megállapításai, határozatai rónak ránk. Kádár János a kulturális forradalom eredményeiről, művelődéspolitikai feladatainkról szólva a következőket mondotta: Kulturális forradalmunk további fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak. A szocializmus teljes felépítéséért folyó forradalmi harcnak mind fontosabb színterévé válnak az iskolák, az egyetemek. Nemcsak azért, mert itt formálódik a jövő nemzedéke, hanem azért is, mert az iskola, á pedagógusok hatóköre ma már messze túlnő az iskola falain, kiterjed szinte az egész társadalmi életre. Az új ember formálásában a tanítókba tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai." A pedagógusok hatóköre ma már messze túlnő az iskola falain ", ők .a párt legjobb harcostársai " Ezek a szavak nemcsak az értelem számára szólnak, nemcsak a nevelői felelősség körüli gondolatrajzást indítják meg, de minden bizonnyal visszhangot vernek a hivatásukat szerető, azt odaadással, áldozatosan végző pedagógusok szívében is. Mert a kongresszus, népünk sorsa irányításának ez1 Magyartanítás1