Majakovszkij levelei Lili Brikhez [antikvár]

Emlékszel-e, az ablak előtt hogy ültünk először, s én önfeledten hogy simogattam a kezed? Ülünk ma is, szived vasban. S holnap talán kidobsz, szitkozódva, gyalázva: rohanok az előszobába, remegő karom alig leli, hol a kabát ujja, és testem elnyeli a förgeteg utca. Szörnyedek, mordulok, kétségbeesem s majd felfordulok. Minek ez a játék? - Édességem, százszorszépem, búcsuzzunk el másképp, s mert sezrelmem nehéz súl ykolonca rajtad örökké, bárhova tűnnél: végső jaját hadd üvöltse-sikoltsa utánad most a keserűség.