Makai Emil munkái I-II. [antikvár]

Bevezető. Makai Emil mint harminc éves ember halt meg. Ez a félbeszakadt pálya mégis kerek. Ő elvégezte föladatát: azzal a tárgykörrel, amely neki kedves volt, egyúttal uj területeket szántott föl és igy a huszadik századot köszöntő gondolatanyag gyűjtésébe beleszólt. Együtt élt emberekkel és fogalmakkal, amelyeket az uj Budapest mintázott. Előtte: aszfaltozott utcák, stilizált hajfonatokra leső udvariasságok és vágyak, hónapos szobák, gyuladt szemű álomüzők, éjszakázó vén gyermekek és a jólét lakosztályai, amelyeknek egyik sarkában néha meghúzódik a költő. Az irók dolgozószobái körül a tájkép egyre változik. Berzsenyi látta a kemenes-alji kékellő halmokat, Petőfi a Kiskunságot a szélmalmokkal és a Kutyakaparót a gyalogbodzától alig megszakitott végtelen homokutakkal. A pesti vásárból is látott Petőfi egyet-mást, olyant, ami régen elmúlt. Makai ellenben ideszakadt a főváros uj alakulatai közé és minden meghatottsága ide kötötte. Ami Petőfinek a parttalan Tisza, az neki a Duna éppen ott, ahol simára van kövezve a partja...