Max Nordau élete [antikvár]

Részlet a könyvből: Megírjuk a zsidóság történetének újkori eseményeiről a második, befejező könyvet. Felvonultatjuk Max Nordau élete körül a világalakitó, a zsidóság számára is sorsformáló esztendőket, attól az időhatártól kezdve, amikor Theodor Herzl alakja eltűnik a mozgalom éléről. A nagy vezető elbukott, meghalt. De így van-e? A tünemény, mely alkotó esztendőkkel rásugarasodott a zsidó népre, elillanhatnék, mint meddő káprázat? »Magvető vagyok, beszórom életcsírákkal az anyaföldet, hiszen ez gyönyörű, erkölcsös, méltó egy költőhöz. « Theodor Herzl látnoki szavai ezek önmagáról, a művész vigaszos mámora, aki alighanem maga elé álmodta Millet Magvetőjét, amikor az ádáz harcok idején az időket beérő vallomását leirta. Amint az áhítatos festmény magányos alakja, csak küldetését teljesítve, járja az anyaföldet és hinti a fogan ás t a szomjú rögbe, így vonult Theodor Herzl keresztül-kasul a tikkadt humuszon, a zsidólélek végtelenjén és zsendülés, termés emelkedett a nyomában, amerre a Magvető elhaladt. Meghalhat-e, akinek életéből a miriád-életcsirák alakulnak?