Mégis győztes, mégis új és magyar [antikvár]

1978 kerek évfordulói között csendesen húzódott meg a Nyugat hetvenedik születésnapja. Néhány cikk, egy szerény tudományos konferencia és a folyóirat hasonmás-kiadásának megindítása emlékeztetett rá, hogy 1908 januárjában útjára lépett a század legnagyobb jelentőségű, legnagyobb hatású és minden bizonnyal egyik leghosszabb életű folyóirata. Ezek a megemlékezések éppen szerénységükkel jelezték, hogy az évforduló hőse kilép az ünnepi díszletek közül, és megszűnése után több évtizeddel is - élő problémáival - életjelt akar adni magáról. Már régóta kétségtelen, hogy harmincnégy évfolyama irodalomtörténeti dokumetnum, mert három korszakon át a szuverén magyar irodalom mértéke volt. De minél távolabb kerülünk történelmi idejétől, annál világosabb a felismerés, hogy a Nyugat olyan irodalmi forradalmat indított el, amely voltaképpen még ma sem zárult le. Így a hasonmás-kiadás elegáns első kötetei nemcsak nélkülözhetetlen dokumentumokat tesznek hozzáférhetővé, hanem egy élő folyamat eredetének térképét állítják elénk. Ma már nyilvánvaló, hogy a forrásvidék a századeleji társadalmi elégedetlensége, a magyar polgárosodás és a magyar szocializmus felnövekedése, az életformaváltás, az új világkép kialakulása, egy új erkölcsi tipológia és a művészet helykeresése.