Megtartó formák [antikvár]

Részlet a könyvből:Elmondható a mai költészet egyik jelentős ágazatáról, hogy az ember életproblémáit, századunk történelmének az emberi nemet létében veszélyeztető kataklizmáit szólaltatja meg. Hogy egy találó - kölcsönzött - fordulattal éljek: a versből a század lelke tekint vissza ránk. Vajon éppen a vers (és a nyelv) gyakran hangoztatott válságának az eredményeként? Talán ezzel a ténnyel is összefüggésbe hozható a Nemes Nagy Ágnes által megfogalmazott jelenség: a hasadás korunk költészete és a megelőző korszaké között nagyobb, mint általában az egymást váltó korok irodalma között szokott lenni. Most ott tartunk, írja Nemes Nagy Ágnes, hogy ,,mindent, amit körülbelül száz év előttig versnek neveztek, megkérdőjelezünk". Sőt, nemegyszer századunk költői forradalmai magát a költészet létét kérdőjelezték meg. Kérdésessé tették, s ezzel mintegy újjá is élesztették magát a költészetet. Az értékek megkérdőjelezésének és átértékelésének időszaka (is) a huszadik század. A nem is sejtett lehetőségek bekövetkeztétől szorong a rendhez és otthonhoz-biztonsághoz szokott egyén, megrendült tudattal tapasztalván a szövevényes, antinómiákkal terhes életet. Miként létezhet hát az állandó feszültségek, viszonylagosságok közepette a költészet? Úgy, ha a változó léthelyzetek függvényében megőrzi problémaérzékenységét, nyitottságát minden emberi iránt és jobbító, cselekvő szándékát. Bretter Györgyöt idézve - ha vállalja a jelenlét felelősségét.