Mesterkönyvek faggatása [antikvár]

Előszó Az irodalom olvasást és — természetesen — lolytonos újraolvasást kínál, s különösen így van ez akkor, ha egy kiemelt esemény, évforduló tekintetünket klasszikus szerzők művei felé fordítja. 2013-ban két jeles íróra. Gárdonyi Gézára és Bródy Sándorra emlékeztünk Egerben születésük 150. évfordulója alkalmából. A Gárdonyi-Bródy-emlékév számos rcntlezvcnycnck szakmailag kiemelkedő eseménye volt az a, 2013. szeptember 26. cs 28. között az egri Eszterházy Károly Főiskolán megrendezett országos konferencia, mely a Fiatal írók Szövetsége és Eger Megyei Jogú Városának támogatásával valósult meg. Az ott elhangzó előadásoknak szerkesztett szöveget adjuk közre e kötetben annak reményében, hogy a konlcrcncián tapasztalt aktív újraolvasás élményében e gyűjtemény olvasói is részesülhetnek. Az egri születésű, illetve a várost otthonául választó két szerző évlordulója kiváló lehetőség volt ugyanis arra, hogy életművükkel, hatásukkal, irodalomtörténeti jelentőségükkel számot vessünk. Noha főképp a központi szervezésű Gárdonyi Géza-emlékév során akadt több megemlékezés is az íróról, egy efféle eszmecserére azért volt szükség, mert a különböző megközelítést valló, de az irodalmi alakulásfolyamatokat egyaránt szem előtt tartó irodalmárok közreműködésével nyilvánvalóvá lett, hogy igenis produktív válaszok adhatók arra a kérdésre, mit is jelent Gárdonyi és Bródy művészete a 21. században. Márpedig akkor igazán jelentőségteljes és illendő egy megemlékezés, ha nem pusztán megkérdőjelezhetetlen nagyságok előtt rójuk le néma tiszteletünk, de e nagyszerűség mibenlétét járjuk körül, még ha néha kellemetlen válaszokhoz jutunk is el. A jubilánsok életműve ugyanis hatásában (ez Gárdonyi tekintetében például a Nagy Könyv-verseny eredményéből is kitetszik) legalább annyira termékeny, mint irodalomtörténeti szerepét tekintve — ez pedig azt a kockázatot rejti magában, hogy a hatás időközben módosul, a klasszikusként tisztelt mű olvasatlan marad, új kérdésekre új válaszokat nem képes adni. így a konferencia tétje az volt (épp Egerben, ahol az írók emlékét szobrok, emlékhelyek, emléktáblák illetve