Mezei Márta 75. születésnapjára [antikvár]

BÉCSY ÁGNES a rövid tavasz - avagy mi szép s mi mulandó Berzsenyi festészeti érzékét illetően nem szokás följegyezni nevezetesebbet ama bécsi útnál, melyet ritka költői műgonddal készíttetett portréja kedvéért szenvedett el: amidőn tudniillik a belvederi festmények épp új rendbe szedetvén, lajtstrom és vezető nélkül - Knapp quodlibetjének tengeri nyulán és gyümölcsein túl - kiismerhetetlennek bizonyultak a borzas bajszú gazda számára, kinek az Ádámok, Évák, és Madonnák unott hadai nem szolgáltak egyéb tanulsággal, mint hogy olyanokat ő is tudna festeni. Az irodalomtörténet ezen bennfentesen somolyog. Ugyanez az irodalomtörténet nem átallja ezt a Berzsenyit a neoklasz-szicista költészetre jellemző újfajta festőiség (és zeneiség) kivételes tehetségű képviselőjének deklarálni - valamivel leleményesebbnek is e nemben, mint a belvederi körökben lajstrom és vezető nélkül is jártasabb, bár magának ekkora piktori tehetséget azért nem vindikáló Kazinczyt. Ezen ellentmondással és a különös festőtálentum természetének fejtegetésével azonban az irodalomtörténet eleddig kevéssé foglalkozott. A ' Tavasz A' tavasz rósás kebelei ki tárva Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balsamos fürtjen Zefirik repeznek 'S illatot isznak. Flóra z 'engét nyújt mosolyogva néki Nyomdokin rósak violyak fakadnak A' vidám tréfák Örömek szerelmek Lejtnek utánna.