Miért sír Szulimán? [antikvár]

Képek, portrék, történetek A szabadságharc délvidéki eseményei naplók, regények tükrében A „gyerkőc honvédség " Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc néhány délvidéki (pontosabban: bánáti) eseményét és portréját egy ismert napló (Vajda János: Egy honvéd naplójából, 1869), egy ismeretlen regény, fiktív napló (Baloghy Imre: A paplak históriája, 1909) s egy közismert regény, mondhatni bestseller, A hét sváb (1916), Herczeg Ferenc alkotása tükrében mutatom be - megvilágítva azt az ifjonti/fiatalos szempontot, amely a forradalom eszméit jellemezte, s amelyre Vajda János honvédnaplójában többször is reflektál: „Az akkori ifjúság még előbb fél évvel nem is álmodta, hogy valaha katona lesz belőle. Mind jurista volt s ügyvéd vagy megyei tisztviselőnek készült: a katonai fegyelemről távoli fogalma sem volt, amiből aztán eleinte furcsa jelenetek fejlődtek."1 Vagy: „A vitézség a legfőbb tulajdona egy csapatnak, és így a magyarnak is, de nem csupán e főerény az, ami e seregbeni életet oly rendkívül vonzóvá, kedveltté teszi. Az ama törhetetlen vidámság, derült hangulat, s a dévaj tréfálkozásra, mondhatni, gyermekded csintalanságokra való irthatatlan hajlam, mely a magyar katonát a legveszélyesebb, legkétségbeejtőbb helyzetekben, a legkínosabb, legsanyarubb viszontagságokban soha el nem hagyja. Ebben azt hiszem, a magyar katona egyetlen, páratlan a világon. És e tulajdonsága különösen a 48-i hadseregben kulminált, aminek több oka volt. Egyik, hogy e sereg meg volt győződve, miszerint legsajátabb érdekeiért harcol; másik, hogy vezénylete tisztán nemzeti volt, végre, hogy a leg- 1 Vajda János, Összes Művei IV. Szépprózai írások, Akadémiai, Budapest, 1972, 336.