Mikrokozmoszok és értelmezések [antikvár]

A probléma a valóságban a változás. A megismerés tulajdonképpeni feladata az előrelátás, és ez teljesen megoldható, ha a valóság azonosan megmarad, benne semmilyen változás nincs. Az ilyen valóság előre látható, az lesz, ami most. Az ilyen valóság uralható. A tudomány az eleáta Parmenidész tanával kezdődik, amely szerint a világban semmilyen változás nincs, és így nincsenek benne különbözőségek sem, minthogy egy különbözőséget csak egy változás hozhat létre. Parmenidész szerint a különbözőségek észlelése érzékcsalódásokon alapszik. Ez az elmélet mindent megmagyaráz, annak árán, hogy mindent, ami magyarázatra szorul, nemlétezőnek jelent ki. A tudomány fejlődése abban van, hogy ezt az elvet abban a minimális mértékben lazítja, amely szükséges ahhoz, hogy valamilyen konkrét részjelenség magyarázható legyen. Démokritosz szerint van a világban egy meghatározott különbözőség, de az csak számszerű. A világ nem folytonos, nem teljesen homogén, hanem atomokra oszlik, amik szám szerint megkülönböztethetők, de egyébként teljesen egyformák. Ennyi különbözőség bevezetése elég ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért visz a tengerparton a hullámverés kisebb köveket messzebbre, mint a nagyobbakat. Ugyanígy megmagyarázhatóvá válnak további jelenségek, ha elfogadjuk Epikurosz tételét, miszerint az atomoknak több különböző osztálya van. A tudományok máig ezt az eljárást követik. Az azonos megmaradás elvét mindenkor abban a minimális mértékben lazítják, amely szükséges ahhoz, hogy egy meghatározott jelenség értelmezhető legyen.