Mikszáth-akvarellek [antikvár]

Részlet a könyvből: "Réti Zoltán kalapos, pipázó Mikszáthja kék-lila füstbe burkolózva, kissé kesernyés arcfintorral néz el mellettünk, mintha azt gondolná, ünnepeltek, emlegettek, pedig beszélhettem, írhattam akármit, ironizálhattam, csipkelődhettem, eleven karaktereket rajzolhattam a magyar világról, nem sok foganatja volt, hacsak az nem, hogy jól elszórakoztatok műveimen, mert elbűvöltelek benneteket. Kik miközben derültök vagy elandalodtok, felhevültök vagy követtek indulatomban a társadalmi gyalázatokról hallván majd szólván, bár fennen hangoztatjátok, hogy micsoda igazam volt kritikáimban, nemigen tanultatok történeteimből. Pedig mi mindent megírtam a kis és nagy emberek huncutságairól, a politika packázásairól!... És mit kell látnom? Ugyanúgy megy minden, mint az én időmben. Ezért hát vegyétek csak elő regényeimet és elbeszéléseimet, országgyűlési karcolataimat, cikkeimet, és illesszétek rá koronátokra valahányat, meglátjátok, mennyire pászolnak azok a ti időtökre is! Mert az író, ha leleplezi is kora csalafintaságait, sokat nem képes javítani sem az emberi természeten, sem a közgondolkodáson."