Milyen mély a nyúlodú? [antikvár]

Nyúlodúban, piros kapszula után Lanczkor Gábor: Folyamisten Temesi Ferenc mondja: a jó regény titka abban rejlik, elrejti-e benne a szerző a megfelelő helyeken azokat a hurkokat, amelyek egyre beljebb húzzák az olvasót a műbe. Van úgy, hogy rögtön a regény első mondata hurok. A kivégzőosztag előtt Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jut az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe. Es ebben tüstént annyi sűrűség és távlat van, hogy az Isten áldotta olvasó, aki életében először találkozik a Márquez-klasszikus nyitó mondatával, máris a zsigere-iben érzi: világklasszis remekművel készül életre szóló ismeretséget kömi. Lanczkor Gábor Folyamisten című regénye nem így indul. Ö ugyanis meg meri engedni magának azt a bravúrt, hogy hurkai láthatatlanok legyenek. Egy fiatal katolikus pap névtelen levelet kap, amely az egyház reakcióinak hiányát kéri számon a melegfesztivál kapcsán. Aztán a városi kórházba indul a plébánia idős, beteg kanonokját meglátogatni, és olyan figyelmetlenül vesz be egy kanyart, hogy majdnem balesetet okoz. Emiatt kis híján megveri a másik autó sofőrje. Ennyi a regénynyitány cselekménye, amely akár még azt a gyanút is felkelthetné az olvasóban: ismét olyan művel akad dolga, amely a magyarországi politika antagonisztikus ellentéteit próbálja leképezni azon szegmens mentén, amelynek végpontjai a „minden pap pedofil" nézete, valamint a „mindez teljességgel alaptalan rágalom a magyar- és egy-házgyalázóktól" meggyőződése. Aztán jön egy mondat az öreg kanonok betegségéről szóló flashbackhtn, amely csupán öt szóból áll, azonban