Miranda hercegnő [antikvár]

KATONA BÉLA: Egy elfelejtett írónő: Dánielné Lengyel Laura (1874-1954) A megyénkben született vagy a szűkebb hazánkhoz valamilyen más módon kötődő írók közül Dánielné Lengyel Laurát ismerjük a legkevésbé. Legfontosabb életrajzi adatai megtalálhatók ugyan az irodalmi lexikonokban, az irodalmi köztudat azonban alig tartja őt számon, könyvei félszázad óta nem jelentek meg új kiadásban, ezért nem csodálkozhatunk, hogy lassan emlékezete is kihal az olvasók tudatából. Hogy a háború után irányító szerephez jutó szoc-reál irodalompolitika vele sem tudott mit kezdeni, valamelyest még érthető. Sok kortársával együtt őt is szőröstől-bőröstől a káros polgári lektűr kategóriájába gyömöszölte és egyszer s mindenkorra igyekezett kisöpömi a magyar irodalomból. Az utóbbi más-fél-két évtizedben azonban kortársainak és sorstársainak többsége valahogyan már visszatért a könyvesboltokba és az olvasók asztalára (Erdős Renée, Kosáryné Réz Lola stb.), csak éppen Dánielné Lengyel Laura körül nem mozdult semmi, pedig éppen az ö életmüvének egészére illett rá talán a legkevésbé annak idején a kiátkozó minősítés. Legalább ilyen szomorú, hogy itt, a szűkebb hazában sem jobb a helyzet, mint országosan, sőt, ha lehet, talán még rosszabb is. Ez annál meglepőbb, mert az utóbbi évtizedekben Szabolcs-Szatmárban is nagyon sokat tett a helyi irodalomtörténet-írás és helytörténeti kutatás irodalmi hagyományainak feltárása és feldolgozása terén. Ma már szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy szinte nincs olyan régiónkhoz kötődő író, aki elkerülte volna a kutatók figyelmét, akinek megyei kapcsolatairól nem tudnánk. S itt nemcsak a legna-gyobbakra, a klasszikusokra gondolhatunk (Bessenyei, Kölcsey, Krúdy, Móricz), hanem azokra is, akik az irodalmi értékrend második-harmadik vonalába tartoznak, sőt még azokra is, akik inkább csak a szűkebb haza írásbeliségének történetében betöltött szerepükkel szolgáltak rá, hogy legalább itt, szülőföldjükön, tevékenységük színhelyén őrizzük emlékezetüket. Dánielné Lengyel Laurát nem lenne könnyű besorolni az említett kategóriák valamelyikébe. Nem lett klasszikus, de nem is maradt helyi író, akinek müvei csak vidéki lapokban és saját kiadásban jelentek volna meg. Több mint