Mozgó Világ 1984. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

üdvözlöm az olvasót^ aki mit sem tudott Mozgó Világunk kritikus állapotáról, nem hallott leköszönt szerkesztőségekről és aláírásgyűjtésekről, szenvedélyes magánvéleményekről és lassúreflexü hivatalos döntésekről, nem olvasott röpcédulákat és sajtóközleményeket, mélyinterjúkat és vitacikkeket, mert annyira benne élt a kisbetűs mozgó világban, hogy már nem futotta erejéből kifigyelni a nagybetűvel szedett rokon kultúrbotrány-krónikáját. Üdvözlöm azt az olvasót is, aki minderről tudott, hallott, olvasott, aki a generációs ízléshez igazított reformgondolat szurkolója lett, aki hitt a hétfőket követő keddek legalább értelmesebb - ha már nem gazdagabb - rendjében, és mert mind ez ideig olvasott, szurkolt, reménykedett, egyre csüggedtebben vette tudomásul a krízis jeleit, és egyre szorongóbban figyelte a társadalmi, politikai, művészeti konszenzust megbontó bízalmíválság-tünete-ket. Továbbá üdvözlöm azt az olvasót, aki a Mozgó Világ röppályáján talált igazíthatni valót, de azt is, aki a változásoknál fontosabbnak vélte a megszakítatlan keringés tényét. Mindkettejükhöz szól az a szüntetve őrző külalak, amelyet részben a válság csiholta kényszer teremtett, részben a tudatos vállalás. A folyóirat új címlappal tekint az utcára, ha már új helyzetben kell helytállnia az érvényesnek bizonyult szövetség védelmében. De homlokán a jel ott maradt; Illyés Gyula fogalommá lett verscíme alkotójának emberiművészi példájával együtt ugyanis sokkal több, mint a kontinuitás kötelezettsége. Reményt nyújt az egységben maradásra, egyetemes és magyar történeti és jelenbeli értékek együttlátására, arra a kegyelmi állapotra, amely nélkül könnyen elemeire hullhatna a kiküzdött közmegegyezés. Ne lássék keresztényi alázatnak, ha végül üdvözlöm azokat, akik most -a nehéz időkben - nem olvasók, nem szerzők, nem útitársak, nem barátok, nem segítők, nem parolázok. Akik csalódottan hátat fordítottak a vállalkozásnak, mondván: a kísérlet nem sikerült, a világ se mozogon tovább. Vagy azért tették mindezt, mert grimaszra húzta szájukat az új évjáratok csípős, fanyar ízű termése és szívük szerint a falhoz akarták vágni a poharat. Vagy azért, mert korán lerészegedtek a furcsa zamattól és a tetőt szerették volna lángban látni. Amíg ép a pohár és biztos felettünk a tető, mindenki szívesen látott vendég. Üdvözletem egyben bizalom: az újraterített asztal mellett - nem kevésbé friss és fanyar bort kínálva - talán lecsillapodnak a régi indulatok, és olyan újak lobbannak, amelyeknek hitelét vagy híteltelenségét nem a hangfogó használata vagy elhagyása teremti meg, hanem a vitázó együttgondolkodás értelme és erkölcse. Programnyilatkozatokban ez a folyóirat sosem szűkölködött. A legelső lassan évtizedes jubileumához közeledik, az utolsót már én mondhattam el a Mozgó Világ krónikáját kutató publicistának. Lehet, korán mondtam. Az ígéret és a realitás között olykor szétnyílik az olló akkor is, ha normális békeidőben folyik a gyakorlati munka. Most nem ilyen időket kapott örökségül az új szerkesztőség. De egyet megtehet és meg is akar tenni: minden kinyomtatott sorral közelíteni igyekszik a lapcsinálás általa vágyott eszményéhez, és ugyanezzel akarja elhárítani azt a veszélyt, amely szakadékba vihet. Az új szerkesztőség nevében tehát minden régi és leendő olvasóját üdvözli a főszerkesztő iW i VÍ W fel S '. I rt. . ,.¦'• < 1 '.,11: P. Szűcs Julianna „A reformhoz kötöttem , 11 sorsomaf^ Nyers Rezsővel beszélget Baló György és Domány András - ön divatba jött mostanában? Sokat ír és nyilatkozik - Azt hiszem, nem én jöttem divatba, hanem azok a kérdések, amelyekkel én is foglalkozom. Miről van szó? A gazdaságpolitika jelenéről, jövőjéről; gazdaság és politika viszonyáról; a szocializmus építésének lehetőségeiről és korlátairól; a marxizmus eszmei alapjáról, elmélet és gyakorlat kapcsolatáról. Ezek a témák jöttek, hogy úgy mondjam, divatba, mert valahogyan a szocializmus magyarországi építése, de talán nem túlzok, ha ezt kitágítva azt mondom, hogy a kelet-európai szocializmusépítés sajátos sorsforduló időszakában van. És ez hozza felszínre a problémákat, némelyekben csupán a kételyeket, de sokakban ez hozza felszínre a marxista-szocialista útkeresést. Tehát, ha én „divatba jöttem", ez csupán annak a jele, hogy divatos lett az a fajta marxista alapállás a társadalmi, politikai és gazdaságpolitikai kérdésekben, amit másokkal együtt én is képviselek. • - Mire gondol, amikor azt mondja: „sorsforduló"? - Arra, hogy alapvetően másképp kell megszerveznünk a szocializmus gazdasági rendszerét, nemcsak a gazdaság irányítását, hanem az irányítók és az irányítottak viszonyát, miközben a gazdaságról való gondolkodásunkat is jobban az elmélet és gyakorlat kapcsolatára kell alapoznunk. Válaszúton vagyunk. Nem lehetséges a gazdasági gyakorlatunknak csupán különböző részmódszereit változtatgatni, javítgatni: a szocializmus, a szocialista gazdasági gyakorlat egészét kell tudnunk az alapvetően megváltozott helyzethez igazítani. Egyszerűsítve ezt úgy fejezik ki, hogy extenzív és intenzív módszer, de ez már annyira sablonná vált, hogy - igen, mert már 66-ban is az volt a jelszó, hogy az intenzív fejlődésre kell áttérni - így van. És azóta is fenyeget bennünket az a veszély, hogy minden évben elhitetjük magunkkal: most már intenzív módon gazdálkodunk. De hát ez egyáltalán nem igaz. Nem sikerült még igazán rátalálnunk a mai időszakban szükséges szocialista gazdasági mechanizmusra. Ez az egyik tényező. Továbbá annyiból is sorsfordulóról van szó, hogy a szocializmus építése nemzetközi feltételek között folyik, és ennek alapja a nemzetközi kommunista mozgalom, ezen belül a kelet-európai kommunista mozgalom, és én úgy érzem, hogy ebben ís új időszak kezdődik mostanában: el kell szakadnunk a szocializmus építésének első évtizedeiben használt sok-sok módszerünktől, tágítanunk kell a gondolkodásúnkat, alkalmaznunk kell a tudomány újabb eredményeit és a mai világhelyzetből adódó következtetéseket. Tehát ideológiai megújulásra is szükség van. A nemzetközi kommunista mozgalomban ezzel kapcsolatban az első nagy ágyúlövést a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa adta le. Igen ám, de ez csak egyetlen ágyúlövés volt - Már az Auróra is lőtt " de az Auróra lövése után a bolsevisták azonnal rohamra indultak. Viszont az eszmei harcban ezt a rohamot mi még nem bontakoztattuk ki igazából, és főként, még nem nyertük meg az ütközetet.