Mozgó Világ 2010. november [antikvár]

Niedermüller Péter A mindennapok gyarmatosítása Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, mi maradt a demokráciából, elóljb egy másik kérdésen érdemes elgondolkozni: mibó'l áll a demokrácia? Mibó'l áll(t) az 1989-et követően Magyarországon felépített, kialakított demokrácia, s mi az, ami ebből a demokráciából eltűnt vagy eltűnni látszik? S egyáltalán miért gondoljuk azt - sokan, de persze nem mindannyian -, hogy valami/bármi fenyegeti a demokráciát? Lehetséges-e a demokrácia fogalmának, felfogásának és gyakorlatának (nagyon) különböző értelmezése, vagy pedig azt kell hangsúlyozni, hogy a demokrácia nem valamiféle tetszőlegesen alakítható gumifogalom; hogy a demokráciának világos, egyértelmű és univerzális szabályai, keretei vannak. A demokrácia természetesen nemcsak elvont filozófiai kategória, hanem történetileg kialakult politikai és társadalmi gyakorlat is. A demokrácia történeti kialakulása és meghatározottsága különösen fontos tényező, hiszen ez biztosítja, hogy a helyi, illetve a regionális sajátosságoknak megfelelő, azokkal harmonizáló, s éppen ezért működőképes demokráciák jöjjenek létre. Európában - pontosabban annak nsnigati részén - a második világháborút követően kialakult és megszilárdult a liberális demokrácia rendje, amely a kapitalizmuson, a magántulajdonon, a jóléti államon, a hatalmi ágak szétválasztásán, az emberi jogok tiszteletben tartásán, az állampolgári egyenlőségen alapult és alapszik - hogy csupán néhány, bár nagyon fontos tulajdonságot emeljek ki. A rendszerváltást követően Magyarország - akárcsak a többi volt szocialista ország - ugyancsak a liberális demokráciát akarta fel- és kiépíteni. S noha ez a folyamat az elmúlt két évtizedben sem zajlott zökkenőmentesen, mégis volt - legalábbis a demokratikus pártok között - egyfajta egyetértés a liberális demokrácia alapértékeit illetően. Most azonban úgy tűnik, hogy az új kormány hatalomra kerülése óta eltelt időben ez az egyetértés megbomlott, az említett alapelvek kisebb-nagyobb mértékben sérültek és sérülnek. A kormány ugyanis folyamatosan és szisztematikusan lép át kétharmados többségére hivatkozva olyan határokat, amelyeket korábban a demokratikus pártok egyike sem kérdőjelezett meg. Az önkormányzati választások előtt megváltoztatták a választójogi törvényt, s ezáltal jogi, adminisztratív eszközökkel korlátozták a politikai pluralizmust. Kormánypárti politikusokat tettek meg elvileg független állami intézmények vezetőivé, alkotmánybíróvá, sőt köztársasági elnökké. Módosították az állampolgársági törvényt, bevezették a szalanai körökben nagy vitát és elutasítást kiváltó „három csapás" törvényét, megnyirbálták (és továbbra is nyirbálják) az oktatási törvényeket, oktatás és korszerű tudás helyett a saját elveiket visszatükröző nevelést állítva az előtérbe. Legújabban pedig nyílt államosítás, a magánnyugdíj-pénztárakba történő befizetések kisajátítása zajlik. És ezt a felsorolást hosszan lehetne folytatni. Azonban már ez a néhány kiragadott példa is világosan mutatja, hogy a Fidesz-KDNP-kor-mány rövid idő alatt is határozott és öles léptekkel távolodott el a liberális demokrácia európai modelljétől és hagyományaitól. Ez az eltávolodás azonban nem véletlen, vagy esetleges, hanem a kormánypárt ideológiájának s politikájának a lényegi eleme. A Fidesz-KDNP A Demokratikus Charta 2010. szeptember 18-i konferenciáján elhangzott előadás átdolgozottt változata.