Mozgó Világ 2010. szeptember [antikvár]

„Szabadságharcos üzemmód Oszkó Péterrel beszélget Rádai Eszter 99 - Drukkolok nekik, hogy sikerüljön - ezt mondta az egyik utolsó interjújában, amit még pénzügyminiszterként adott, az új kormányra célozva. De bízott is benne? - Igen, joggal tehettem, hiszen régóta tudható volt, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, ez senkinek semmilyen meglepetést nem okozott. Már mi is abban a tudatban vállaltuk el a kormányzást, hogy mindössze egy évünk lesz rá, és utánunk biztosan az akkori ellenzék következik - amelynek tehát minimum egy éve volt a felkészülésre, de tudjuk, hogy sokkal több. - Igen, ezért is gondoltam, hogy az Orbán-kormány egy tudatos, részletesen kidolgozott, alaposan körbejárt kormányzati gazdaságpohtikát fog végigvinni, eleve számolva az esetleges korlátokkal és kockázatokkal, s pontosan fogja tudni, mekkora a mozgástere és mire van lehetősége, vagyis alaposan felkészült rá, hogy tovább segítse az országot a felzárkózásban. Őszintén szólva már a nekem szóló miniszteri felkérést is ebben a tudatban és ezzel a jövőképpel vállaltam el. Az pedig, hogy drukkolok nekik, számomra magától értetődő, engem sosem érdekelt a pártpolitika, sosem egyik vagy másik párt érdekében fejtettem ki tevékenységemet, ráadásul nem voltam érdekelt a választásokban sem, hiszen nem a politikában képzeltem el a karrieremet. Sajnálatos egyébként, hogy aki pártpolitikából él, az sokszor a párt-poUtikai érdekeket helyezi előtérbe, a saját pártjának kell ho^ drukkoljon, és csak azután gondolkodik az ország érdekeiről. Ilyen szempontból én kényelmes pozícióban voltam, még azt is megtehettem, hogy a saját ellenzékemnek drukkoljak. - Ha már ezt szóba hozta, tegyünk egy kis kitérőt: akár más színezetű politikai erők által támogatott kormányban is szerepet vállalt volna? Ha a jobboldal alakít válságkezelő kormányt, akkor is vállalkozott volna a pénzügyminiszterségre? - Engem nem a politikai színezet, hanem a program érdekelt. Természetesen bizonyos szélsőséges politikai erőls;-kel sosem vállalnék közösséget, de ezen túl, európai értelemben vállalható politikai pártok tekintetében teljesen semleges vagyok, nem az elnevezésük, hanem a programjuk alapján ítélem meg őket. Tehát bármely szalonképes politikai erő akarta volna megvalósítani az általam hasznosnak és képviselhetőnek tartott programot, feltéve, hogy érdemben közre tudok működni benne, vállalkoztam volna rá. Ennek megfelelően az sem lett volna ellenemre, ha a programunkat nemcsak a szocialisták és a liberálisok, hanem akár a konzervatívok is támogatják, már csak azért is, mert ha az európai politikai palettát nézzük, a mi programunk másutt Európában sokkal inkább számíthatott volna liberális és konzervatív, mint szocialista pártok támogatására. Az már a magyar politika sajátossága, hogy a minél nagyobb választói támogatás érdekében a pártok sokszor a saját ideológiájuktól is messze elszakadnak, és más típusú programokat képviselnek. Egyszóval nekem az volt a fontos, hogy a programból, amit még a Reformszövetség színeiben többedmagammal kidolgoztam, minél több megvalósulhasson. De hangsúlyozom, mindezt egy korlátozott ideig tartó szakértői munkának tekintettem, és számomra ez a munka májusban véget ért. Tehát arra a kérdésre - mert ezt már többször feltették nekem újságírók -, hogy részt vennék-e bármelyik következő kor-