Mozgó Világ 2017. február [antikvár]

Bozóki András - Hegedűs Dániel így írunk mi Az Orbán-rezsim értelmezései Az Orbán-rendszer természetéről sokáig nem alakult ki konszenzus a hazai politológusok, társadalomkutatók között. Mivel a 2010 utáni években nemcsak alkotmányos változásoknak, hanem — a hatalom és a társadalom alapvető viszonyát érintő - politikai átalakulásnak lehettünk tanúi, az óvatosság indokoltnak tűnt. A rendszer értelmezői arra kényszerültek, hogy „mozgó célpontot" azonosítsanak. Ma már közelebb járunk a rendszer megértéséhez, de ez nem jelenti azt, hogy a szakma képviselői ugyanazon az állásponton lennének. A hazai szerzóTí túlnyomó többsége szerint az Orbán-rendszer nem tekinthető sem liberális demokráciának, sem pedig diktatúrának. A legelterjedtebb minősítés szerint a rendszer hibrid rezsimként (vagy a diktatúrától megkülönböztetett autokráciaként) a demokrácia és a diktatúra közötti szürke zónában helyezkedik el. Kisebbségi álláspont egyrészt azok véleménye, akik szerint az Orbán-rendszer még mindig demokrácia, másrészt azoké, akik szerint ez már tekintélyelvű diktatúra. Álláspontunk szerint az Orbánrezsimet csak kialakulása első szakaszában, az alaptörvény 201 l-es elfogadását' követő egy-két évben lehetett a demokrácia valamely csökkentett értékű fogalmával leírni. Akkoriban még sokan érveltek amellett, hogy a rendszer mindaddig demokratikusnak tekintendő, amíg szabad választásokra lehetőséget ad. Ám az alaptörvény negyedik módosítása (2013) után a rendszer kilépett a jogállamok közül,^ és leg-késólab a parlamenti választással (2014) a - csökkent értékű - demokráciák köréből is. Azóta a hibrid rezsimek közé tartozik, amelyekre az jellemző, hogy az intézményrendszer működése egyoldalúan és erőteljesen a hatalomban lévólínek kedvez, drasztikusan csökkentve az ellenzék és így a demokratikus váltógazdaság esélyeit. 2014 óta az „il-liberális" és az „antidemokratikus" fogalmai között empirikusan néhol még létező határvonal nemcsak elvékonyodott, de el is tűnt. Az Orbán-rezsim külön kategóriát képez a hibrid rendszerek között: egyedi jellege abban rejlik, hogy a magyar vegyes rendszer a demokratikus országokból álló Európai Unió része. Mivel az EU tagállamai szuverenitásuk egy részét uniós szintre helyezték, az Európai Unió egyszerre „belpolitikai" és „külpolitikai" tér Magyarország számára. Mindezek alapján az EU „rezsimfenntartó" és „rezsimkorlátozó" funkciókat egyaránt ellát, az Orbánrendszer részben ennek kihasználására épül.® ' Az alkotmányos átalakulásról és az új alaptörvényről lásd Arató, Halmai & Kis (2011), Bánkuti, Halmai & Scheppele (2012), Kis (2012), Körösényi & Jakab (2012), Majtényi & Szabó (2011), Norwegian Helsinki Committee (2012), Tóth (2015). ^ Lásd Vörös (2014, 2015), Majtényi (2017). ' Erről bővebben lásd Bozóki & Hegedűs (201'^.